Cséfalvay Pál: Az esztergomi Bazilika, Kincstár és Vármúzeum (1992)
A bazilika és kincstára - Építéstörténete
A bazilika és kincstára ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE Említettük, hogy a Várhegyen csak a Ba- kócz-kápolna vészelte át a történelem viharait. Mind Barkóczy, mind Rudnay törekedett arra, hogy valamiképp megmentse a kápolnát. Annak ellenére, hogy törekvésük csak félig sikerült (kupoláját és külsejét teljesen elveszítette a kápolna), Európa egyik első műemlékvédelmi tettét hajtották végre, szinte egy időben a római Titus-diadalív megmentésével. Ekkor még nem létezett szervezett műemlékvédelem. Rudnay prímás első tette volt, hogy a székesegyházi káptalant hazarendelte Nagyszombatból Esztergomba (1820), és felkérte Bécsben a császári Hofbauamt vezetőjét, Ludwig von Remyt, hogy készítsen terveket Esztergom új egyházi központjának kialakítására a Várhegyen. Úgy látszik, hogy Re- my munkatempója nem felelt meg a prímásnak, mert Remy soproni származású beosztottját, Kühnel Pált is felkérte a tervezésre. Remy, amikor erről értesült, sértődötten visszalépett. Kühnel néhány hónap alatt szinte kész tervekkel állt elő. Ezek alapján megkezdték az alapozási munkát, és 1822. április 23-án, az egyházmegye védőszentjének, Szent Adalbertnek napján országos ünnepségek keretében letették az épület alapkövét. A betegeskedő Kühnel segítségül hívta unokaöccsét, Packh Jánost, akit Rudnay is elfogadott. Kühnel halála után (1824) Packh egyedül irányította a több munkahelyen párhuzamosan futó építkezést. Az altemplom elkészülte után került sor a 17 méterrel távolabb, 7-8 méterrel magasabban álló Bakócz-kápolna áttelepítésére. Rudnay hatalmas erőfeszítéseit senki sem kísérte ro- konszenvvel. Ezért történhetett, hogy Rudnay 1831-ben bekövetkezett váratlan halála után az udvari kamara azonnal leállította az építkezést. Eddig elkészült az altemplom, elkészültek a főépület oldalfalai, részben a boltozás és a kupolát tartó pillérek. Az udvar nyolc évig nem töltötte be az érseki széket. Közben az épülettel csak annyi történt, hogy a kancellária új, egyszerűbb terveket készíttetett Pietro Nobiléval, Remy utódjával. Ez ellen viszont Packh hadakozott minden erejével. 1838-ban nevezték ki az új érseket: Kopácsy József volt veszprémi püspököt. Ám alig indult meg a munka újjászervezése, Packh Jánost otthonában meggyilkolták. Az esztergomival párhuzamosan folyt az egri székesegyház építése, és Kopácsy bizalommal fordult Pyrker érsekhez segítségért. Pyrker tanácsára Hild Józsefet bízták meg az esztergomi építkezések vezetésével. Lényeges változtatásokat hajtottak végre az eredeti terveken: végleg levették a napirendről a főtemplomot kísérő két épület, a prí- mási palota és a nagyszeminárium megépítését. Emiatt Hildnek újra kellett terveznie a bazilika egész külső megjelenését. Felmagasította az oldalfalakat és a kupola boltozatát, átépítette a dunai homlokzatot, a kupolát hordozó íveket pedig le kellett bontania és erősebben újraépítenie. Mindez jelentős időveszteséggel járt. Kopácsy 1847-ben bekövetkezett halálakor az épület be volt boltozva és fenn volt már a kereszt is a kupolán. A szabadságharc és Haynau rémuralma alatt állt az építkezés, ám 1849-től az új prímás, Scitovszky János nagy erővel folytatta a munkát. Még korántsem volt befejezve az épület, de használatba lehetett venni, amikor kitűzték a felszentelés dátumát 1856. augusztus 31-re. Az uralkodó, Ferenc József jelenlétében és Liszt Ferenc erre az alkalomra komponált Esztergomi miséjének (Missa solemnis) hangjai mellett megtörtént az ünnepélyes felszentelés. Scitovszky halála után (1866) nem lehetett sokáig halasztani az új prímás kinevezését, mert küszöbön állt a kiegyezést követő koronázás, melyet az ország prímásának kellett végeznie. 1867 elején Simor János győri püspök lett az új prímás. Kamatoztatta a gótikus Dóczy- és Héderváry-kápolna restaurálásánál szerzett győri tapasztalatait, és két év alatt befejezte a hatalmas bazilika építését. 1869. november i-jén helyezték el a zárókövet. A nagyon hosszúra nyúlt építkezés során elkövetett technikai hibák hamar jelentkeztek az épületen; a műízlés is alaposan megváltozott menetközben. Ezért Simor szinte újjáépítette, belsőleg sokban finomította székesegyházát. Ebben legfőbb támasza Lippert József volt, aki a győri munkákat is irányította, s akit Simor magával hozott Esztergomba.
