Cséfalvay Pál: Az esztergomi Bazilika, Kincstár és Vármúzeum (1992)

Esztergom vára és a vármúzeum

Az ún. Szent István-szoba, 12. sz. vége A várkápolna bejárata, 12. sz. vége

alapozásához, m. Béla befejezetlen palotáját előbb fia, Imre király, majd ív. Béla 1249- ben végleg az érseknek adta át. A királyi szálláshelyet Óbudára, a tatárjárás után Budára tették át. Az érsekek, legfőképpen Vitéz János és Estei Hippolit, teljessé egészítették a vár épületegyüttesét. A későbbi utazók, nyugatiak és törökök egyaránt ámuldozva dicsérték Esztergom várát; sorsa szemléletesen példázza, hogy mit jelentett a 150 éves török hódoltság és nyomában a végvári szerep, a megannyi ostrom pusztítása és a folyamatos ideiglenes állapot. 1526tól 1820-ig, közel 300 évig tartott ez az „ideiglenes” állapot. Mind a törökök, mind a császáriak csak pusztították azt, amit a korábbi századok építettek.

A mostani vár magja egy középkori csonka lakótorony, az ún. Fehér-torony, amelyhez kazamaták, kápolna és néhány lakószoba csatlakozik.

Kezdettől fogva ismert volt az a földszinti szoba - a Szent István-szoba amelyet Si- mor prímás 1874-ben kápolnává alakított át: kívülről ajtót nyitottak és „stílushű”, ülőfülkés román ikerablakot vágtak a falba.