Balogh Albin: Vezető az esztergomi régészeti múzeumban (1941)

hető mécses, hálónehezékek, fazéktartók, átfúrt agyagkaríkák, melyeket a neolíthikum emberei agyagból több-kevesebb ügyességgel készítettek s ezzel művelődésük és érdekeltségük sokoldalúságáról és gyors fejlődéséről tettek tanúságot.

4. Rézkori és bronzkori emlékek.

A rézkor (2000—1800) Esztergom környékén kevéssé van képviselve. A bodrogkeresztúri kultúra itt kevéssé éreztette hatását s a rézkor ezen a területen nagyon átmeneti időnek látszik.

Néhány rézvéső a III. szekrény alján még a neolíthikum kőeszközeinek alakját mutatja, talán még erősebben kapcsolódik oda egy rézkalapács, viszont már egészen fémformákat mutat egy hatalmas rézcsákány. Kár, hogy egyiknek lelőhelye sem ismeretes, egy kis rézkori korsó egészen bizonyosan Kecskemét tiszai határából való.

Annál gazdagabb Esztergom vármegye a bronzkor (1800—800) emlékeiben : Esztergom, Dorog, Tokod, Nyergesújfalu, Sárisáp, Sző- gyén, Bart, Kéménd stb. bőséges anyagot nyújtott a múzeumnak.

A nagyobb urnák csoportjában egy dorogi nagy urna emelkedik ki, a többi nagy urnával együtt, mint temetkezési emlék. Míg régebben a halottakat eltemették, a bronzkorban és kora vaskorban elégették. Az elhunyt elégetett tetemének hamvait azonban ritkán helyezték nagy urnába, ezek rendszerint csak mellékletek voltak, míg a hamvakat kisebb, esetleg ú. n, lélek- lyukkal ellátóit urnába helyezték.

13