Balogh Albin: Vezető az esztergomi régészeti múzeumban (1941)

a gyapjas orrszarvú egy alsó lábszárcsonttal és fogakkal van a szekrényben képviselve. A hatalmas mamutnak (Esztergom, Szentgyörgyme- ző) egy agyartöredéke és két őrlőfoga, két gerinccsigolyája, a fülke közepén álló tárló alatt egy lábszárcsontja látható. Akad egy-két maradványa az ősfarkasnak, őstuloknak és őslónak is. A legfelső polcon egy ősbölény szarva tűnik, szembe.

Ezek az állatok már az ősember kortársai, de az ősember életével még szorosabb kapcsolatban volt a barlangi medve.

Megyénkben a bajóti Jankovich-barlang az őskőkor (paleolithicum) emberének legismertebb lakóhelye. Innen kerültek elő Hillebrand Jenő ásatásai útján a barlangi medve csontjai és fogai mellett az ősembernek pattintott és szilánkolt solutréi típusú tűzkőeszközei s egyéb szerszámai, melyekből a második szekrény mutat be egy kis gyűjteményt : dárdahegy (babérlevél), fűrész, kaparó és különböző pengék ; oioszláncsontból véső, tigriscsontból tű, medvecsontból ár is készült. Az akkori hazai állatvilágból nem hiányzott a rénszarvas és az óriásszarvas sem, mint agancsaik igazolják.

Melegebb korszakban a magyarországi ősember is szabadban tanyázott (pl. Süttőn). Legújabban erről az itt látható pilismaróti leletek (Horváth János ny. igazgató ajándékai) is tanúskodnak.

Érdekes egy nagy obszidián kő-mag (nucleus), amilyen igen éles pengék készítésére szolgáltatott anyagot, míg egészen apró kő-mag nem maradt belőle.

10