Balogh Albin: Vezető az esztergomi régészeti múzeumban (1941)

A szekrény két alsó polcán hazai őskőkori leletek gipszmásolatai, a szekrény alján a Palesztinái, illetve a franciaországi őskőkor eredetei leleteiből összeállított kis gyűjtemény látható, hogy bemutassák a hazai őskőkorból hiányzó korszakok jellemző készítményeit.

Az üjkökor (neolithikum 3000—2000 Kr. e.j emlékeit a fülke közepén álló tárlóban és a fal mellett lévő állványon szemlélhetjük.

A kor nevét az új technikával új anyagból (trachit, bazalt stb.) készült kőeszközök adják meg. A követ csiszolással alakítják, a nagyobb eszközöket átfúrják s ezzel teszik még jobban használhatókká. A technikai eljárásban különösen nagy szerepe volt a nedves homoknak. Az így készített kisebb-nagyobb vésők, kapák, kalapácsok, balták, fejszék, fokosok, buzogányok nem egyszer meglepő finomságot mutatnak s a tárlóban kiállított gyűjtemény néhány darabja a fúrási technikára vonatkozóan is nyújt felvilágosítást. Az őrlőkövek, simító és horzsolókövek a lisztőrlés, a szerszámkészítés gyakorlati céljait szolgálják, a márványkarikák ékszerként, nyakláncnak voltak alkalmasak, míg a nagyobb méretű eszközök miniatűr kiadásai az őskori gyermekek számára készülhettek.

A kő mellett értékes anyag volt a csont is. A szarvas agancsából a föld míveléséhez kapát készítettek, a szarvasmarha lábszárcsontja korcsolyává volt alakítható a hideg időkben közlekedési eszközül, a ló lábán lévő hegyes csontot kiváló árnak élesítették, a barlangi medve (vagy más nagyobb állat) oldalbordájából könnyen kezelhető vésőt lehetett készíteni, vagy

11