A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

Legalul a cseppköves-cseppkő-borsóköves fal két egymásba szakadt félkör szelvényű aknaszerű formáció tetejében folytatódik, ami jelenleg kőtörmelékkel van kitöltve. Kihordása folyamatban van. A kövek között jócskán le lehet látni, s ide tart a Kacsa alól induló cseppkő eredetű ferdén lejtő bekérgeződés is, így elképzelhető egy elzáródott kürtő, ami talán nem a lentebbi Nagy-terembe vezet. Az akna főtéjében lévő üregeket gipszkéreg borítja. Az egyikben 15 cm magas, 3 cm vastag gipsz-cseppkő található, körülötte a falon apró gipsztűk. Gipsz-cseppkő a Ferde-teremben Borsóköves cseppkövek a Kerülő-aknában Úgy tűnik, mintha a cseppkő rátelepülne a gipszre. A kettő határán rostos szerkezetű kalcit települ. Máshol az látszik, hogy egy korábbi aragonit felületet borít el a cseppkő. Az aragonit gömbös héjszerkezetű, ami a Nagy-terem aragonit-oszlopainak jellegzetes anyaga, részletezésére ott térünk ki. Fölfele a Kerülő-aknában a Ny-i oldalt a cseppkő-borsóköves fal uralja. Üregeiben fehér színű tüs aragonit pamacsok, kristályos kalcitkéreg, helyenként mikroboxwork látható. A párkányok lejtős felületeinek sérült részei 2-3 mm-es sárga cseppkőrétegeket tárnak fel. A K-i oldalon a huzat-borsókő dominál, de tűs aragonit itt is előfordul. Itt két nyílás a Kacsa aknájába nyílik. Aljukon kérges cső és „buborék" formájú képződmények rakódtak le. Az akna közepén a déli falból kinyúló nagyobb tömböt sárgás színű, 2-3 cm-es ágas-bogas korall-szerü kiválás borítja. Fölötte már csak a kalcitkéreggel bevont, de mállott falú záró gömbfülkék húzódnak. Vörös agyagos repedések járják át, egy helyen a kitöltés pengeszerűen 23 cm-re kiáll. Az egyik kisebb gömb limonitos réteges kitöltést tár fel. Innen indul a Kereszthasadék létrája mögötti feláramlási cső, vele szemben a D-i oldalon a Kacsa fölötti részeknél tárgyalt kopár gömbüstök nyílnak. Feltűnő a különbség a Ferde-terem déli és északi része között. Míg a D-in a Kerülő akna rozsdás színű huzat-borsókövei a jellemzőek, az É-i oldalt fehér tűpamacsos aragonit borította valaha. Sajnos itt nagy a pusztulás, de a védettebb kis üregekben még látható az eredeti állapot, a hajszálnál is vékonyabb 1-5 mm-es aragonittük halmaza. A felsőbb részen a mennyezetről lelógó borda letört felülete itt is feltárja a réteges „mandula" szerkezetet, alatta meg a mállott kalciteres kőzettömeget. Fölötte a főtéből lelógó éleken nagyobb, már cm-es méretű tücsokrok látszanak. Szürke színűek, feltehetően a szennyeződéstől. 97