A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

Hasonlítanak a Tokodi-kaverna (Ágnesi kősikló) képződményeire. Szerencsére nehezen elérhető helyen vannak. A D-i fal tetejébe érkezik a Kereszt-hasadék déli oldalából kopár, málló gömbüstökből induló kettős akna, amit itt lenn már mindenütt tűpamacsos kéreg borít. A főtébe torkolló ág a nagyobb, 80 cm 0-jű, a fal tetejébe érkező kisebb, 50 cm-es. Alatta előbb csak foltokban, lejjebb teljes bevonatként újra megjelenik az 1-2 mm-es cukorszövetű gipszkéreg, az érintetlen aragonitra, illetve kalcitra települve. A terem nyugati végén, a legalsó részen egy borsókővel borított 0,8-1,5 m magas fal választja el a Kút-nak nevezett feláramlási kürtőt. Ez alul két helyen járható méretű nyílással át is van törve a kürtő felé. A fal, mely átlagosan 15-20 cm vastag, egyes vélemények szerint vastag kalcittelér, vagy a feláramlási csöveknél néha előforduló ásványperem jókora példánya. Mindkét oldalát huzat-borsókő borítja, a Kút felőli 3,2 m mély alját pedig 20 - 30 cm-es borsóköves sztalaktitok is. A kút fölött É-D-irányú, erősen málló limonitos, vörös agyagos falú, ásványmentes gömbfülkesor zárja le a Ferde-terem nyugati végét. A legnagyobb ovális, 1,5 x 2,5 m-es. Tetejébe nyílik a Kereszt-hasadék alsó, Ny-i végébe vezető szűkület. Alatta ősi üledék-rétegsort tár fel a gömbüstösödés. A nyílás északi sarka alatt is felfedezhető egy csúcsos „mandula" szerkezet. A főtén a szétmállott kőzetből kilátszanak a tizedmilliméteres kalcitlemezkék, a mikroboxwork alapanyagai, az alsóbb felületeken néhol már ki is alakult ez a formáció. A főte szétmállott anyagának élein szürke, rostos kalcitkiválás látszik. Egy néhány cm hosszú üregben víztiszta kristályokból álló geódát találtam, kívül szkalenoéderes, belül rostos kalcitokkal. A gömbüst-sor északi végén egy repedésből képlékeny sárga agyag nyomul elő. A déli végén levő 1,2 m-es gömbüst szélét borsókővel borított sztalaktit függöny választja el a Ferde-teremtől, ami a Kerülő-akna képződményének folytatása. Alján kis szükület újabb, a Kúttal párhuzamos aknába vezet. A Kút 3,2 m mélységű feláramlási kürtőjének keleti falához támaszkodik a létra. Ez a már említett cseppkövesborsóköves fal. A Ny-i fal kopár, valódi „hévforráscső" képét mutatja. Kb. 85° lejtésű félhenger szelvényű. Felső részén a Kereszthasadék alatt már látott, gömbüstök által kipreparált ősi üledékrétegek folytatódnak, de lejjebb mállott alapkőzet alkotja a falat. Középtájon egy benyúló borda kettéosztja. Alja 1,5 m magasságban nyílik az un. Speiz felé, ami a nagy akna fölött lévő É -D irányú 2,5 m hosszú, 60-80 cm széles hasadékjárat. Déli végén borsóköves cseppköves szükület vezet a fenn említett párhuzamos, akna aljába. Ez déli folytatása a Speiz hasadékának. Falai alul mikroboxworkkal borítottak, azon fehér borsókő, tűs aragonit pamacsok, recens cseppkövecskék és fehér mikrokristályos anyag települ. Főtéje málló falú gömbüst, ami a Ferde-terem felé nyitott. A Speiz északi része 2 m hosszú, 80 cm széles, 1,2 m magas, befelé táguló folyosó. Ny-i oldalán a Nagy-terem felől feláramlási nyílás érkezik, a lényegében ásványmentes gömbüstsorba. Kivétel, hogy fehér porló mikrokristályos anyag foltjai észlelhetők rajta. Ez az anyag sósavra heves pezsgéssel reagálva szinte eltűnik. Nyilván karbonát, talán montmilch. Eddig a Kereszt-hasadékban és a Kacsa fölött találkoztunk vele. A sokszor szennyezett falon ez a hófehér anyag nagyon fiatalnak tűnik, esetleg recens is lehet (?). Ősi üledékbe oldott gömbüst a Kút falában 98