A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

eredményeként felszínre kerülő triász kőzetek karsztos lepusztulása. Ez a folyamat feltehetően a középső-eocénig tartott. Eközben a területen már kialakulhattak oldásos üregek, melyeket a környezetükben elhelyezkedő oldásmentes, nyitott repedésekkel együtt vörös kalcit töltött ki cseppkőbevonatok formájában. Ezek anyaga zömmel már csak törmelék formájában található meg a későbbi, középső-eocénnek tartott üregkitöltésekben. Kivételt a Kis-Strázsa-hegyi kőfejtő egyik ürege jelent, ahol a vörös kalcit in situ állapotban, kőzetfalra kiválva található. A kalcitok keletkezése még nem kellően tisztázott más területeken sem, több pilisi, cseppkő jellegű előfordulása alapján az ittenit is annak tekinthetjük, s nem tartjuk azonosnak a sümegi, későikréta vörös kalcitokkal azonos genetikájúnak. A Sátorkőpusztai-barlang legfelső zónájában ismert, vörös kalcit törmelékével és kalcithomokkal kitöltött ősüreg keletkezését és kitöltődését ugyancsak a korai-eocénre tehetjük. A középső-eocén során a terület egyre inkább kezdett először édesvízi, később tengeri üledékképződés színtere lenni. Az üledékek alapján a Strázsa-hegy ekkor félszigetként magasodott ki a térszínből (a szárazföld a Pilis tömbje felé húzódhatott, mert ott csak a legmagasabb eocén üledékei találhatók alaphegységre települve), így az említett öskarsztos üregek kialakulását mindenképpen a nyílt, leszálló vizű karsztvíz zónájában képzelhetjük el. A hegy környezetében előbb a széntelepes összlet képződése indult meg (Lencsehegyi F.), majd a Csolnoki Márga, végül a Tokodi F. tengeri homokja fedte be a területet, a homok fedőjében a Kis-Strázsa-hegyen nummuliteszes mészkő is található. A helyenként csak limonitos, máshol kovás homokkővé váló homok már a Strázsa-hegy dachsteini mészkövét is befedte, így ettől kezdve beszélhetünk a terület fedett karszttá válásáról. A Strázsa-hegy tetőzónájában DNy-irányú és lejtésű, helyenként oldott falú, sárga, kompakt üledékkel részben kitöltött kis méretű szurdokok találhatók. Ezek nagy valószínűséggel egykori barlangok felszakadása során keletkeztek. A hegy lejtőjén-így a barlang bejáratát feltáró bányában több ponton is-szürke meszes, illetve barna homokköves hasadék- és üregkitöltések is láthatók, anyaguk alapján a középső-eocén Tokodi F. homokkővel azonosíthatók. Fentiek alapján a területen a középső-eocén elején is kimutatható üregesedés. Az általánosságban ismert infraoligocén denudáció itt kevéssé fejtette ki hatását, hiszen itt szinte teljes eocén rétegsorokat ismerünk, míg a Pilis más részein akár a triász rétegsorok egy része is hiányzik. Ez alól éppen a Strázsa-hegy kivétel, hiszen tetején megtalálható az eocén homokkő összlet alsó része. Felső részének lepusztulási ideje részben lehetett korai-oligocén, de a denudáció a plio-pleisztocénben is tarthatott. A környezetben az eocén üledékeket fedő oligocén üledékeket vastag agyag és homok összlet alkotja, mely a területet napjainkban csak a Strázsa-hegyek kiemelt blokkjainál nem fedi be. Az oligocén későbbi részében folytatódott a terület süllyedése, így fedett, nyomás alatti mélykarszt alakult ki. Az oligocén elején és a középső-miocén során több alkalommal is dácit- és andezitvulkáni tevékenység zajlott, ennek következtében vulkáni anyagú hasadékkitöltések, illetve szubvulkáni testek anyaga jutott az idősebb kőzetekbe. Ezek egyelőre kellő mélységű feltártság hiányában csak a paleogén üledékekben, illetve felszínen ezek fedőjében ismertek. Ezen időszak következménye lehet a barlangban ismert mikro-boxwork szerkezet. Ez valamilyen (korai-oligocén vulkáni?) erőhatásra kialakult breccsazóna mentén jött létre, a breccsát alkotó kőzettömbök közötti hézagokban kalcit vált ki. Később, újabb hegységképző mozgások során alakulhattak ki azok az ÉK-DNy irányú törésvonalak, melyek a középső-miocén vulkanizmus utóvulkáni tevékenysége során keletkező pirittelérek, jelentős méretű kalcittelérek és barittelérek alapjául szolgálhattak. Feltételezhetően az említett breccsa-, boxwork- és telérzónában kezdett el kialakulni a Sátorkőpusztai-barlang ma ismert zónájában az első üregszakasz, a ma ismertnél valamivel nagyobb mélységben. Ez később felszakadhatott a terület egy kiemelkedési fázisa során, s így preformálódhatott a felszakadás tetejében a barlang Benedek Endre-terme, ahol az oldási folyamatok csak kis mértékben folytatódtak a telérkék közötti mészkövet kioldva, a kalcitereket 75