A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

kristályokból álló bevonat települt. A kevés látható hely alapján úgy tűnik, hogy először a sürü hálózat keletkezett, majd ezt metszi a ritkább, de méreteiben lényegesen jelentősebb kalcitér hálózat. Az alapján, hogy a mikrokristályokon a későbbi ásványok egyedei nem láthatók, úgy tűnik, az egykori vízjáratok a kalcitkiválás által teljesen lezárultak. A következő ásványkiválásnak a piritet tekintjük, melynek csak néhány tizedmiliméter nagyságú kocka alakú limonit pszeudomorfózái ismerhetők fel. Ezek csak elvétve láthatók, inkább a limonitos erek és a kőzet erek menti limonitos színeződése utal egykori jelenlétére. A pirit utáni kiválásnak tekinthetők az ún. makroboxworkok kalciterei. Ezek jelentős részét a Benedek Endre-terem ÉK-i részén tanulmányozhatjuk. A kalcit itt a 0,5-5 cm nyílású repedésekben egyértelműen a szálkőre rakódott le (csak néhol látható alatta pirit), s a szkalenoéderes kristályok befelé nőttek. Az alap fehér színű, a kristálycsúcsok irányába egyre zöldesszürkébbé válik. A kettő között helyenként egy sárga, kalcitos réteget látni, mely az első fennőtt kristályok közeit tölti ki, majd az újabb kiválás ennek sík felszínén kezdődik meg. A fennőtt kristályok zömében max. 1 cm hosszú szkalenoéderek, azonban az élek és csúcsok helyenként enyhén visszaoldódtak. Egyedül a Benedek Endre-terem ÉK-i folytatásában, a Disznófürdő feletti részen ismerünk majdnem kocka alakú, max. 1,5 cm nagyságú romboéder kristályokból álló kalcittelért. A terem ÉK-i végében olyan télért találunk, ahol a telér anyagától a szálkőzet letört. Itt a kalcittelér hátsíkjára, tehát az egykori kőzet felőli oldalán max. 3 mm magasságú, fehér, zömök, romboéder kristályok váltak ki (3. tábla. 1. fotó), alakjuk hideg vízi keletkezésre utal. Hasonlóan fehér anyag a visszaoldott szkalenoéderekre is rakódott, vékony kéreg formájában. Ez a kéreg helyenként a gipszkéreg alatt is megtalálható a boxwork ereire és a mikrokristályokra rakódva. A barlangban előforduló baritot már VENKOVITS (1946) is említette, rá hivatkozva KOCH (1985) írta le, bár a barlangban nagyon ritka. Eddig ugyanis csak egyetlen helyen, a Benedek Endre-terem ÉK-i részében, találtuk meg. Hófehér, enyhén áttetsző, 1-3 mm hosszú, 0,5 mm vastag táblái alig tűnnek fel. A barit a kalcittelér hátlapjára települ, azzal ellentétes kristálynövekedési iránnyal. Itt tehát az előzőhöz hasonlóan a telér kőzetfelületről történő elválására volt szükség. Kérdés, hogy máshol miért nem találkozunk ezzel az igen nehezen oldódó ásvánnyal. 4.3.2. Szivárgó vizekből keletkező ásványkiválások Először a jelentéktelenebb kiválásokkal foglalkozunk, a szivárgó vizek mésztartalmából keletkező cseppkövekkel, melyeknek több fázisa is felismerhető. A legidősebb típus színe sötét drapp, vékonyan rétegzett, helyenként erősen visszaoldott. Ilyen réteges cseppkőkéreg a Ferdeterem feletti kürtőben szivárgó vizek által részben visszaoldva, valamint a Benedek Endreterembe vezető létra feletti kürtőben nagyobb vastagságban látható, áramlási cső keletkezése következtében erősen visszaoldott állapotban. A Ferde-teremben letört végű, külsejükön erősen borsóköves függőcseppkövekkel találkozunk. Fehér és szürke, enyhén hullámzó, szabálytalan koncentrikus körök láthatók a törési felületeken, a jellemző belső vízvezető csövecske kalcittal kitöltődött. Átmérőjük 1-10 cm közötti, hosszuk az 50 cm-t is eléri-letört állapotban. A kiválások között igen jellemzőek a Benedek Endre-terem bejárata környezetében található, 10-80 cm átmérőjű oszlopok (3. tábla. 2. fotó). Sajnos csak kevés látható eredeti teljességében, a többi az 1950-es évek pusztításának esett áldozatul. Ugyanakkor a törési felületek kínálják az egyetlen megfelelő vizsgálati lehetőséget. A 0,5-10 m magas oszlopok belső szerkezete-bár első látásra borsókő és gipszbevonatos cseppkőoszlopoknak tűnnek - csak kis mértékben hasonlít az itteni cseppkövek szerkezetéhez. Egy-egy képződmény több, eredetileg önálló, később összenövő oszlopból forrt össze. Az egyedek hófehér, 1-2 mm-es, hullámzó, 73