A Sátorkőpusztai-barlang
Tartalom - A legújabb kutatások
4.2.2. Helyben keletkezett törmelékes üledékek A barlangképződés során kialakuló, helyben keletkező üledékek a felső szint gömbfülkéinek alján tanulmányozhatók. Egyrészt az aljzaton felhalmozódó mészpor, továbbá a repedés- és lokális breccsa agyagkitöltések valamint a kalcitérhálózat szemcséinek aljzatra kerülő anyaga említhető, másrészt a vassal szennyezett paleotalaj oldási maradékként történő felhalmozódások. Az agyag vagy rétegszerűen épül be az üledékbe, vagy behullott darabok formájában (Ferde-terem tetőzónája). Ugyanott agyagtörmeléket kalcithomokban is találni. Az előforduló kalcithomok (nem a kréta-eocén kalcit anyaga!) időszakos kalcitkiválásra és visszaoldódás közbeni aprózódásra utal. A Benedek Endre-terem agyagos kitöltése felett közvetlenül vörös cseppkő már átkristályosodott rétegei találhatók. Felette-illetve más helyen az agyag fölé - kemény, rétegzett, gipszerekkel átjárt, 2-10 cm vastag üledék található. Belső repedései illetve réteglap elválásai egykori kiszáradás következtében jöttek létre. Helyenként apró törmelék darabok helyezkednek el benne. Anyaga helytől függően változó: néhol kalciumkarbonátos, néhol viszont meglepetésre dolomitos. Bár hasonlít, nem tévesztendő össze a már említett szürke, meszes paleokarsztos rétegekkel. * 4.3. Asványkiválások Sajnálatos módon napjainkban már csak töredékét vizsgálhatjuk azoknak az ásványkiválásoknak, melyek egykor a barlang falait ékesítették, ami nagyban megnehezíti a keletkezés folyamatának megállapítását. Ez a pusztulás már a felfedezést követő években bekövetkezett, hiszen VENKOVITS már néhány év múlva (1951) a képződmények 70 %-os pusztulásáról számolt be. A falakat borító képződményeken kívül a legutóbbi tereprendezési munkák során előkerült, számunkra újdonságnak számító kiválásformák is előkerültek, melyek vizsgálatát elvégezhettük. 4.3.1. Hidrotermális ásványkiválások A barlang különleges morfológiai megjelenésű ásványkiválásai az ún. boxwork szerkezeteket alkotó kalcittelérek (II. tábla 2. fotó), melyek a barlang kialakulását megelőzően keletkeztek. Ezeket két csoportra tudjuk osztani: az ún. mikro-boxwork-re, illetve a kalciterekre, amiket makro-boxwork-nek is nevezhetünk. Először is érdemes tisztázni, mit értünk boxworkon, melyeket hazánkban először KOVÁCS-MÜLLER (1981) tanulmányozott. Később a kalcittelérek anyagát MIKSA (1955) is vizsgálta, sajnos publikációja alapján nem sikerült azonosítani, hogy megfigyeléseit a barlangban hol, melyik kalcittelére(ke)n végezte. A barlang járatainak falain egy sűrű, hálózatos szerkezetű, nagy kiterjedésű kalcitér rendszert találunk, a telérhalmazok látszólag kipreparálódva helyezkednek el. Ezek mértéke a több cm-t is eléri. Vastagságuk olykor 5 cm is lehet, hosszuk pedig néhol több méteres. Az egyik ilyen-leghosszabb - kalcitér hosszan követhető a Benedek Endre-terem DK-i oldalában, e telér mentén húzódik a terem karbonátanyagú oszlopainak nagy többsége. Uralkodóak az ÉK-DNy-i csapású erek, melyek dőlésszöge szük tartományban változó, az erre merőleges csapású erek lényegesen ritkábban. Több helyen a vastagabb erek között igen nagy sűrűségben látható a mmes erek igen sűrű hálózata (terem ÉK-i vége). Érdekesség, hogy az ÉK-i részen a terem magasabb részein agyaggal kitöltött repedések kipreparálódott hálózata mutat a boxworkhoz nagyon hasonló szerkezetet. A boxwork szerkezet a barlangban lefelé haladva egyre határozottabban jelenik meg a légtérbe nyúló kalcitér maradványok alapján. Egyértelműen megállapítható, hogy a sűrű rendszer vékony ereinek belső felére és helyenként a barlang falára az alsó szinten egy fennőtt, de csak mikroszkopikus szkalenoéder 72
