A Sátorkőpusztai-barlang
Tartalom - A legújabb kutatások
(Lencsehegyi F.), majd tengeri márgaiiledék (Csolnoki Márga F.), ezt követően homokkő, kovás homokkő (Tokodi F.), felette alárendelten felső-eocén nummuliteszes mészkő (Szépvölgyi Mészkő F.) települ. A Strázsa-hegy területén felszínen csak a homokkő helyenként erősen kovásodott, gyengén limonitosodott rétegeit (2. ábra) és az ezt fedő nummuliteszes mészkő roncsait találjuk meg. A homokkő rétegeket a kőfejtők feltárásaiban és a meredek sziklás felszíneken hasadék- és üregkitöltések formájában is megtaláljuk. Az eocén üledékek a mészkőben kialakult 1,5 m széles, 1-3 m magas árkokban azok aljzatára települve is fellelhetők a Strázsa-barlang nyugati szomszédságában, itt feltehetően egykori (középső-eocén ?) barlang felszakadt változatával van dolgunk. A kőbányákban található eocén üledékek (üregkitöltés) (1.tábla, 1. fotó) jól rétegzettek, a rétegdőlés 15-20° ÉK felé. Helyenként vörös kalcit törmeléke, pirit mállása során létrejött limonitcsomók, elvétve ép pirit található bennük. Egy helyen a homokköves kitöltés nagykristályos kalcittal váltakozik, igazolva annak eocén időszaki kiválását. A hegytől DNY-ra a Dorogi-medence helyezkedik el. A határos területrész földtani felépítésére csak az Esztergom 5. sz. fúrás adatai alapján alkothatunk képet (KORPÁS 1998). Itt a kb. 200 m mélységben elhelyezkedő dachsteini mészkőre közvetlenül a fiatalabb középsőeocén rétegek települnek, a széntelepes összlet hiányzik. A hegyvonulattól ÉK-re hasonló a helyzet, ezt viszont már több fúrás rétegsora igazolja. A Strázsa-hegytől DK-re található Tábla- (Babszky-) hegy tömegét riodácit és andezit alkotja, melynek anyaga egy késő-oligocén és egy kora- középső-miocén vulkáni működés eredményeként keletkezett (NAGY 1964, 1966, 1982.). A közeli Lencse-hegyi-bánya feltárásai alapján ezek a vulkáni kőzetek telér formájában az eocén és a magasabb helyzetű oligocén üledékeket átjárják. Dácit felszínen a Strázsa-hegytől néhány száz méterre ÉK-re is található kis felszíni kibukkanásban. A korai-oligocén során először átmeneti kiemelkedés és lepusztulás történt, mely máshol a teljes eocén rétegsort lepusztította, itt azonban ennek mértéke lényegesen csekélyebb volt. Ezt követően először a Hárshegyi Homokkő, majd a Kiscelli Agyag, felette a Mányi Homokkő rétegei települnek (KORPÁS 1998). A környezetben a helyenként 100 m vastagságot is elérő oligocén agyagos-homokos üledékeken pleisztocén időszaki homokos, gyéren kavicsos üledékek fordulnak elő. Az itt hiányzó pannon üledékek, legközelebb Uny térségében ismertek. A Szentendre-Visegrádihegységi vulkáni kőzetek területünkön az említetteken kívül nem ismertek. 3.2. Tektonikai viszonyok A területen a legjelentősebb tektonikai vonalak ÉNy-DK-i és erre merőleges irányok mentén tanulmányozhatók. Ezek az irányok éppen a Strázsa-hegy peremén szembeötlőek, jól látható morfológiai változásokat is létrehozva, hiszen a Strázsa-hegy tömegének sasbérc jellegű blokkja ilyen csapású törésvonalak mentén emelkedett ki. Ettől ÉK-re a Lencse-hegyi szénterület medencéje, DNy-ra az idáig elnyúló Dorogi-medence süllyedékei találhatók. A további törésvonalak és zónák elsősorban a kőbányákban tárultak fel. Ezeknek a töréseknek a falaira általában kalcit/barit, vagy mindkét ásvány kristályai váltakozva váltak ki, s a terület ismert barlangjáratai egy részének ezek az ásványtelérek jelölték ki későbbi irányukat. Nyitott, ásványkiválás mentes törésvonal a barlangban több ponton ismert, s mivel a víz által kialakított oldásformákat metszik, feltehetően a barlang kialakulása után keletkeztek, esetleg a legutolsó kiemelkedés során. Egy helyen (Ferde-terem felső szintje) sárga agyaggal kitöltött breccsazóna látható, míg több helyen fordulnak elő zeg-zugos repedésrendszerek, melyek vörösagyaggal vannak kitöltve. Ezek vastagsága 1-2 mm-től 2-4 cm-ig terjed. 69
