A Sátorkőpusztai-barlang
Tartalom - A legújabb kutatások
4. Morfológiai megfigyelések A Sátorkőpusztai-barlang az oldásformák jellege alapján morfológiailag 3 részre osztható: 1. A jellegzetes, 0,5-4,0 m átmérőjű gömfülkékből, és helyenként ezeket összekötő áramlási csövekből álló felső-szint 2. Zömmel áramlási csövekből álló középső szint (Ferde-terem térsége) 3. A 35 X 15 m alapterületű Benedek Endre-terem és az alatta levő omladékos, gömbfülkés, eltömődött alsó szint. Az alábbiakban a barlang oldásos formakincsét és a különféle kiválásfajtákat ismertetjük, melyek vizsgálata és ismerete alapján lehet megalkotni a barlang kialakulásának elméletét. Oldásformák A barlang igen szembetűnő oldásformái a gömbfülkék (1. tábla 2. fotó), melyek a járatok jellegét a felső szinten meghatározzák. Ezek mérete 0,5 - 4 m közötti, általában egymásba fűzött egyedekből állnak. A legfelső szint gömbfülkéinek bejárat közeli részei egy ferde, vörös kalcit és dachsteini mészkő törmelékével, illetve felette kalcithomokkal egykor kitöltött repedés mentén alakultak ki. Legfelső részén a fülkék és az oldásformák egy része ezt a kitöltést is érintette, részben abba, valamint az az alatti, 5-10 cm-es vörös kalcitok törmelékéből és hasonló méretű dachsteini mészkő törmelékéből álló ősi kitöltésbe és az alatta levő kőzetbe is beleoldódva. Lejjebb a Ferde-terem környékén hasonló, repedés menti gömbfülke rendszer mutatható ki, itt azonban a preformációt egy vörös agyaggal kitöltött 1 cm-es repedés jelenti (Kacsa). Helyenként (Z folyosó) az is megfigyelhető, hogy a gömbfülkék egykori borsóköves kitöltését újabb oldás érte, s ennek során újabb üstös oldásformák jöttek létre benne. A Ferde-terem feletti zárt gömbfülke legfelső zónájában a már említett breccsás szerkezet figyelhető meg a porlott kőzetben, a hézagok sárga, széleiken vörös színűvé váló agyaggal vannak kitöltve. Az agyagkitöltés a gömbfülke oldódása során kipreparálódott, maradványai tenyérnyi lapokkal kiállva törik meg a fülke falának gömbfelületét. Máshol a repedéskitöltések vörös színűek, ez jól elüt a dachsteini mészkőben levő paleotalajok lilás vörös színétől, melyek rétegei számos helyen szembeötlőek. A felső szint alsóbb részein a gömbfülkék összeolvadnak, és viszonylag tágas terek jöttek létre (Kristály-terem bejárati zónája), helyenként kürtők alakultak ki. Egy ponton (Első létra alatti rész) megfigyelhető, hogy a gömbfülkés járat alján a paleotalajos törmelék oldási maradékként halmozódott fel. A rétegzett anyag rétegei közé és fölé illetve a járat oldalfalára borsókő kiválás került igazolva, hogy az oldási (gömbfülkeképződés) és kiválási folyamat itt egyszerre, egymást gyors ütemben váltva működött. Számos gömbfülkében egyértelműen tapasztalható, amit már JAKUCS (1946) is leírt, hogy a kőzet helyenként akár 10 cm mélységig porlott, kézzel igen könnyen kaparható. Eddig csak egy ponton sikerült a gömbfülke falán 2-5 cm vastag kalcitos (?) kiválást találni. Ez könnyen leválasztható a később porlódó kőzetanyagról, mögötte a porló fal látszatra a kemény kőzet szerkezetét mutatja, jól kivehetők az apró repedésrendszerek menti elválások, törési felületek. Apró kalcittelér hálózat is jól szembeötlik a kőzetben. A porló anyag az erektől lassan válik el. A kalcitérhálózat anyaga szintén mállott, ennek mértéke vastagságtól függő, mert csak a vékonyak puhák, kenhetők. A fellazult réteg és a kemény kőzet között az átmenet 1-2 cmvastagságú. A kémiai és RTG vizsgálatok alapján a porló anyag egyértelműen kalcit anyagú, tehát a mészkő egyfajta mállási típusával állunk szemben. A gömbfülkék és az ezeknél kisebb méretű gömbüstök aljzatán felhalmozódó por szintén a fellazult anyag helyben maradt terméke, így anyagelszállítás csak a légteres részek egykori anyagát érintette. 70
