A Sátorkőpusztai-barlang
Tartalom - A legújabb kutatások
Egy ilyen számítógépes térmodell segítségével nagyon sok kérdésre lehet választ kapni, sőt szerencsés esetben további feltárások is történhetnének majd. Jelenlegi ismereteim alapján az „áramlási csöves időszakot" tartom a barlang utolsó (nagy?) tágulási periódusának, ami a puha falú gömbfülkék növekedését is eredményezte. (Ma is működő hatás vizsgálható a Beremendi-és a Nagyharsányi-barlangban.) Lehetséges, de nem feltétlenül szükséges, hogy ez az állapot segített a lenti gipszkéreg kialakulásában. Nem bizonyított, csupán „munkahipotézis", hogy a Benedek-terem mai talpszintje alatt lévő melegvíz hőhatása miatt a pirites telérekből előszivárgó oldatból a mállott kőzetfelületeken kivált a gipsz. Eközben a pirit-gipsz vegyi folyamat (1. később) során felszabaduló meleg széndioxidos levegő felfelé áramlott a „csöveken" és a felszínhez közelebb lévő, hűvös falakra lecsapódó pára segítségével erősen mállasztotta a kőzetet. A feloldódott mészanyag lassan szivárgott lefelé, majd az alsó terembe érve átmelegedett, és az erős párolgás miatt kivált a kalcit. Ez eredményezte a létra melletti oszlopokat és kisebb borsókő rönköket (logomit). Ezeknek a borsókövekből álló kiválásoknak gyakran jellegzetes „dióhéj- szerkezete" van, amit talán a változó vízhozam (vagy kémiai összetétel?) okozott. (4.4. ábra) A gipsz és a félreértések A Sátorkőpusztai-barlang „szakmai feltárását" és ismertetését Jakucs László végezte. Az addig még sehol sem tapasztalt kőzetpuhulást és az alsó terem vastag gipszkérgét együttesen magyarázta. Szerinte a kénsavas vízből a kőzetben anhidrit (vízmentes gipsz) képződött, ami gipsszé alakulva megduzzad, ez okozta a falak porlódását. Lent ugyanez a gipsz borítja a terem falait. Ez papíron hibátlan okfejtés, sajnos azóta a barlangtan fejlődése és néhány műszeres vizsgálat miatt megdőlt ez az elképzelés. A klasszikus barlangtan nem ismerte a kénhidrogénes (H 2S) eredetű üregesedés folyamatát. Ma már jól tudjuk, hogy egyes különleges helyzetű mészkőtömegekbe közeli kőolajtelepekről kénhidrogén-gáz áramolhat. Ez oxidálódva kénsavat, majd a jelenlévő mészkővel reagálva gipszet hoz létre. Eközben sok C0 2-gáz is képződik, ami tovább áramolva hatalmas terű barlangokat alakít ki. Legalaposabban tanulmányozott ilyen üregrendszer a Carlsbad Cavern ÚjMexikóban (USA), de így képződött a világhíres Lechuguilla-barlang is, tőle néhány kilométernyire. (A magyar barlangásznak elég Ausztriába utaznia, ahol az idegenforgalmi kiépítésű Kraus Höhle is ilyen eredetű. A Sátorkőpusztai-barlangról is feltételeztük, hogy hasonló módon alakult ki. Alaposabb megfigyelésekkel sokkal egyszerűbb, gyakoribb folyamat eredményét ismertük meg. A Budai-hegység (és a Pilis, Gerecse) barlangjaiban nem ritka a gipszkristályok jelenléte, bár ilyen mennyiségben a József-hegyi-barlang felfedezése előtt sehol másutt nem volt ismert. Ezekben az üregrendszerekben egyértelműen bizonyítható, hogy a kőzetben levő, többnyire apró piritkristályok (F e S 2) mállása hozza létre a kénsavat, ami a mészkővel gipszet alkot. A barlang alsó részén, a Benedek-terembe mélyen benyúló kalcittelérek némelyikének letört oldalán sötétbarna, rozsdaszínű anyag látszik, amiben apró (milliméteres) fekete kockák is felfedezhetők-ezek az elmállott pirit kristálykái. Kémiai számítással és az egykori gipsz mennyiségének becslésével megállapítható volt, hogy a közeli környék-feltételezhető-pirites repedéseiből elegendő anyag juthatott az üregbe a vastag gipszkéreg és az oszlopok létrehozásához. (Könnyű annak, aki vegyipari technikumba járt.) 61
