A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - Bevezetés

BEVEZETÉS „A meseszerű barlang legszebb része valóban az alsó, a »Kővirág-terem«... A teremben csodálatosnál csodálatosabb pompával és formagazdagsággal ragyog, minden mást elnyomó szépséggel a gipsz. Több méter átmérőjű, villogóan fehér, az aljától a tetőig nyúló színtiszta gipszcseppkő pillérek, gipsztörzsekből álló fa alakú csoportok, a fő kürtőnél három egymás mellett ágaskodó nyolc méter magas aragonit oszlop, mindenfelé a gipsz és a kristályos aragonit tündöklik, a falakat, a talajt és a mennyezetet 20 centiméter vastagságban bevonó, csillogó, kristályos, cukros rétegekben. Itt egy csomó dugóhúzó alakúan csavarodott gipszvesszőt, amott egy gyémántos fényben szikrázó tarajos sült látunk aragonitból. A leghosszabb kristálytűt lemérjük: 70 centiméter! Valóságos vívótőr. Minden szűzfehér, és ahogy a karbidlámpa fénye imbolyog, a miriádnyi kristályfelület szivárványoson töri és szórja széjjel fényét. Egyik helyen a tetőről alányúló, arany harangocskánként csengő-bongó függönyökön egész dallamot lehet kipendíteni. A kép olyan lenyűgöző, hogy nem akarunk hinni a szemünknek. " Jakucs László: „Felfedező utakon a föld alatt" című könyvében (1959) olvashatjuk a költőien megfogalmazott mondatokat, amelyek elárulják a fiatal kutató lelkesedését, a látvány feletti elragadtatását. Azt bizonyítja, hogy páratlan élményben volt részük az első felfedezőknek, kutatóknak, akik ennek a barlangnak a mélyére leereszkedtek. Azóta hatvan év telt el. A ma kutatói sokkal nehezebb helyzetben vannak, ha nyomába szeretnének lépni az elődeiknek, hiszen nem csak az évek múltak el, hanem sok olyan esemény is történt, ami megfosztotta az utódokat a fentebb oly megkapóan illusztrált látvány csodájától. Ma már csak töredékei gyönyörködtetik a barlang mélyébe merészkedőket mindannak, amit a szemtanúk egyöntetű elragadtatással írtak le és mondtak el a felfedezések idején. Mégis, a Sátorkőpusztai-barlang ma is nagyszerű élményt jelent azoknak, akik megismerkednek vele. Igaz, hogy az eredeti szépségének sok részletét az idő és az emberi felelőtlenség elpusztította, de ennek ellenére a ma kutatóinak célja sem lehet más, mint az elődöké, vagyis a megmaradt értékek megóvása és szakszerű bemutatása. Hatvan éve történt a felfedezés, de az elmúlt, valamivel több, mint fél évszázad történéseiből eközben sok minden a feledés homályába veszett. Úgy érezzük, az évforduló kapcsán akkor tisztelgünk kellőképpen a természet szépsége és a példaképként előttünk álló elődök munkája előtt, ha nem hagyjuk elveszni azokat az értékeket, amelyekért kutatótársaink elvitathatatlan áldozatokat hoztak. Ez a csodálatos barlang számunkra is ugyanazt jelentette, mint manapság jelent: értéket és büszkeséget. Hiszen mi lehet értékesebb a természet alkotásánál, és mi tölthet el egy embert nagyobb büszkeséggel, mint a természet csodájának megismerése, valamint a vele való bensőséges kapcsolat? 2006-ban, a hatvanadik évfordulójához érkezve annak a pillanatnak, amikor a barlang feltárta csodás titkait a mélybe merészkedő kutatók előtt, úgy éreztük, csokorba kell szednünk mindazokat az információkat, amelyek a szakirodalomban vagy a kutatók leírásaiban erről a témáról megjelentek, pusztán azért, hogy a későbbiekben ez bárki számára hozzáférhető legyen. Elhatározásunkat tettek követték. A fellelhető irodalom mellett-( Jakucs László: Felfedező utakon a föld alatt, Jakucs László: Szerelmetes barlangjaim, Jakucs-Kessler: A barlangok világa, Kordos László: Magyarország barlangjai, Michel Siffre: Barlangok Magyarország fokozottan 5