A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A barlang tudományos dokumentumai

Jakucs László morfológiai-genetikai elemzései 1946. október 26-án keltezte Jakucs László első olyan munkáját, „Őskarszt-jelenségeinkről, különös tekintettel a barlangokra" címmel, amelyben a frissen felfedezett Sátorkőpusztaibarlangról is szólt. Elsőként az ismert karsztjelenségeket elemzi, csoportosítja formáik és kialakulásuk szerint. Ezek után arról ír, hogy léteznek másféle erők által kialakult barlangok is, főként a Dunazughegyvidék barlangvilágában. Állítása igazolására két barlangot mutat be részletesen, a Strázsa- hegyben található Sátorkőpusztai-barlangot és a Solymári Ördöglyuk barlangot, melyeknek kialakulásában, létrejöttében első sorban a hévforrások alakító hatását jelöli meg. Elsőként a Sátorkőpusztai barlangot elemzi, bemutatva azokat a formai sajátságait, amelyek eddig nem ismert gazdagságú kristály-kiválásokkal hívták fel magukra a figyelmet. Részletesen bemutatja a barlang járatrendszerét, a benne található ásványok előfordulását, az alsó terem páratlan kristálytömegét. „Minden arra mutat,... hogy a felfelé törő víz oldott és kivált anyagai léptek itt egymással reakcióba, majd a...barlang magamagát zárta el a külvilágtól azáltal, hogy a felszínre törési helyén a belőle kilépő víz mésztufából és aragonitból álló gátat rakott le, s ezzel végül betömte a kifelé vezető útjait. A mostani bejárat mellett, mely egy kisebb gömbfülkébe nyílik, szépen látható ez az egykori kifolyó helye a hévforrásnak, egy ilyen mésztufával koncentrikus gyűrűsen kitöltött, kb. 2 m átmérőjű cső alakjában." Ezután azt keresi, „honnan származott a nagyfokú kioldáshoz és ásványbetelepítéshez szükséges hatalmas tömegű forró víz? E kérdésre két megoldás kínálkozik. Területünk közvetlen szomszédságában K-i és É-i irányban apró szarmata erupciók helyezkednek el szép sorjában. Ezek közül legnagyobb a Tábla-hegy dombja. Ha tehát feltételezzük, hogy ezekkel a kitörésekkel összefüggésbe hozható barlangunk-akár, mint exhalációs és posztvulkáni működések eredménye, akár, mint a láva közvetlen melegét átvett karsztvíz felfelé törekvő mozgása révén kioldott üregszámolnunk kell azzal, hogy barlangunknak a mélység felé további folytatásának kell lennie. Ezt a folytatást idáig még nem sikerült megtalálni. Ennek oka, hogy az alsó terem alját vastagon, néhol feltételezhetően sok méter magosan az a törmelék fedi el, ami a kőfejtőben való robbantásokkor levált a tetőről és az oldalakról. A másik feltevés azután az lehetne, hogy a hegyet kiemelő kéregmozgásokkal kapcsolatban valamelyik vetősík mentén feltörő hévforrás alkotta a barlangot. Érdekes azonban,, hogy más, hasonló úton fejlődött barlangokkal ellentétben a gipsz és aragonit olyan mennyiségben és formagazdagságban lép fel, hogy hozzá fogható jelenséget az általam átnézett irodalomban még nem írtak le." Konklúzióként megállapítja: „Ha elfogadjuk, hogy a Sátorkőpusztai-barlang a szarmatabeli kitörések függvénye, akkor jogosan tételezzük fel azt, hogy a barlang már a szarmatában, vagy esetleg még előbb, a tortonien felső részében is kialakulhatott. E barlang idős volta mellett szól az a körülmény is, hogy igen magosan, csaknem a hegy tetején van az a rész, ahol egykori hévforrásuk felszínre tört. Minthogy pedig tudjuk, hogy a források általában a völgyek szintjét követik és jelzik, fel kell tételeznünk azt is, hogy barlangjaink kialakulásának korában a völgyek bevágódása még igen fiatal stádiumban volt. Ha tehát most már a karsztjelenségek csoportját kibővítjük úgy, hogy nem csak a felülről lefelé szivárgó vizek munkáit, hanem minden, a mészkőben oldás útján létrejött járatra, vagy barlangra kiterjesztjük e fogalmat, a Sátorkőpusztai gipszes- barlang és a geológiai múlt egyik legékesebben szóló karsztjelenségének tekinthető." 38