A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A Sátorkőpusztai-barlang feltárásának története

Rendszeres kezelés, kutatás (1958-1987-ig) így volt akkor is, amikor 1958 őszén egy fiatalokból szerveződő csoport Benedek Endre bányafőmérnök vezetésével megalakította a dorogi barlangkutató szakkört, s első túrájukat december elején a Sátorkőpusztai-barlangba tették. Hamar megszületett a döntés: ez a barlang lesz a kutatási területünk. (Magam is tagja voltam a csoportnak. Komoly barlangos „fertőzést" kaptam, ami a mai napig is tart.) Hadd idézzem szemtanúként az ezt követő eseményeket, amelyeket a csoport fellelhető éves jelentései is igazolnak. Akkoriban alakult újjá a Magyar Barlangkutató Társulat, csoportunk alapítóként lépett a társulatba, s rövidesen hivatalosan is miénk volt a barlang kutatásának joga. A csoport Kadic Ottokár, a századelő neves régésze és barlangkutatójának nevét vette fel. A gyakorlati kutatási munka 1959 márciusától vette kezdetét, s első lendülete 25 éven át tartott. Azután történt néhány probléma. A legsúlyosabb az volt, hogy Benedek Bandi bácsiédesapám - több infarktuson átesve 1982-től csak tanácsadóként kísérte figyelemmel a csoport tevékenységét, a csoport tagsága is jócskán megfogyatkozott, kicserélődött, s Benedek Endre 1987-ben történt halála után rövid idővel - alig két év után - meg is szűnt. De ne siessünk ennyire előre. A fiatalokból álló csoport nagy lelkesedéssel látott munkához, sok fiatalt vonzott magához a barlangászat szerelmesének, s szinte egy időben kezdődtek feltáró kutatások a Sátorkőpusztai-barlangban és a felső Strázsa-barlangban. A jó bánya-kapcsolatoknak köszönhetően felszerelésünk is gyarapodott, szerszámok, karbidlámpák kerültek a csoport birtokába, s a régóta elhagyott barlangi rácsajtót is felújítottuk. Persze, ez is csak egy rövid időre adott biztonságot, hiszen hívatlan látogatók mindig akadtak. Civilben és mundérban egyaránt. 1960-ban az addig nehezen járható bejárat helyett a szomszédos kőbánya dolgozóinak közreműködésével új bejárat robbantására került sor a barlang lejárati kürtőjének talppontjára. Egyúttal elkészült egy komoly légóajtó is, amelynek a bejáratot kellett biztosítania. Az ajtó fölé tábla került. Az ajtó mögötti ferde sziklafalba egy tárolásra alkalmas fogadó-helyiséget robbantottak ki a kőbányászok, aminek robbantólyukait a csoport tagjai vésték ki nehéz és hosszadalmas munkával. Kimélyítettük a bejárati szakasz folyosóját, betömtük az oldalról bevezető kijáratokat, a Nagyaknába állandó drótkötélből készült hágcsót építettünk be, amely biztosabbá tette a leszállást, mint a korábbi keskeny hágcsó. 2.11. ábra: Az eredeti bejárat elfalazása, Benedek Endre fotója 24