A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

helyenként foltokban, pamacsokban kalcit-szivacs is előfordul. Az ezt borító „cukorszövetü" gipsz néhol cm-es hézaggal „települ" erre a felületre, szinte megmagyarázhatatlan mechanikai helyzetet alkotva. Van olyan elképzelés, hogy ezt a hézagot a gipsz alatt valaha volt tűs aragonit csokrok alakították ki (KRAUS szóbeli közlés), de erre gyakorlati példát eddig nem találtunk, hacsak az a bizonyos kalcitszivacs nem az. Jobban elmélyedve a furcsa jelenség vizsgálatában először a gipszkéreg szerkezetét kell tanulmányozni. Az érintetlen gipszkéreg felszíne viszonylag kemény, kézzel nem bontható állagú 0.5-1 mm nagyságú kristályokból áll össze. Színe csillogó fehér, a legalsó részeken sárgás. Felülete ritkán sima, rendszerint hullámos, fodros, néha olyan mint a kumulusz felhők bodrossága. Gyakorta nagyobb fennőtt kristálytük (2-3 mm), vagy meghajlott ágacskák (3-6 cm) állnak ki belőle. Ennek a kéregnek a vastagsága 0.5-8 cm között változik Sokszor, főleg a felsőbb részek előfordulásainál csak ezt találjuk, gyakorta elválva az alatta lévő felülettől. Sokkal jellemzőbb azonban az, hogy ennek a rétegnek az alján 1-20 cm vastagságú, a kemény rétegre mindig merőleges rostos szálakból álló réteg következik. Ennek szerkezete laza, kézzel morzsolható, kristálycukorhoz hasonló állagú. Színe mindig fehér, szinte üveges. Ez a réteg sem illeszkedik mindenütt az alatta lévő felülethez, de ahol igen, ott kitölti annak reliefjét, mechanikusan rögzítve a teljes gipszbevonatot. Külön kérdés, hogy történik e vegyi átalakulás a gipsz és a kalcit találkozásánál. Ahol nincs közvetlen érintkezés, ott nincs korróziós nyom az alul levő kalciton, illetve újra csak a kalcitszivacs a kérdés. A vékonyabb gipsz alatt, a felsőbb részeken ez az anyag csak foltokban, pamacsokban látható, a vékony alap-kalcitra települve. Itt lehetségesnek látszik, hogy az elsődleges, szórtan elhelyezkedő szögletes borsókövek bomlottak le a gipsszel érintkezve. Ez annál is hihetőbb, mert a gipszkéreg alatt nagyméretű borsókövek szinte soha nem fordulnak elő. A vastag rostos gipszek alatt, sőt bennük azonban már tömeges megjelenésben fordul elő a kalcit-szivacs. Ennek ismertetésére majd az adott helyen térünk vissza. Az aláhajlás után, a létrától 4 m-re É-ra a nyugati fal felmagasodik. Alatta az aljzatot omlásból származó kőtörmelék nagy halma borítja. A törmeléklejtő alja a Ny-i teremrész gipszoszlopai között van, elcsúfítva a környezetet. A fölötte lévő 3 m magas fal viszonylagos épségben maradt. Felülete bonyolult, oldott üregek, belógó kalciterek szabdalják. Ezek felszínét többféle ásványkéreg fedi. Alsó részén kalcitkéreg, azon kalcit-szivacs fedi a boxworkot. Egy kis felületen eddig nem tapasztalt tejfehér, hajlott felületű fölrepedezett kiválás, mintha benyomult képlékeny, de keményre száradt 1-2 cm-es agyaggombócok lennének. Egy kicsiny helyen ennek vékony kéreg-lemezkéi is előfordulnak, odanöve a z aljzathoz. Rajta kis foltokban kalcit-szivacs települ. Sósavval vizsgálva maga az anyag nem pezseg, csak a repedéseiből észlelhető erős habzás. A falrész további részét váltakozva borsókő és csillogó fehér cukorszövetü gipszkéreg borítja. A borsóköves részeken a boxwork jól látszik, a gipsz borítás lefedi az elsődleges domborzatot, Teljes szerkezeti sorrendű gipszkéreg 105