A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

magassága 2-10 m között változik. A nyugati rész jellemzően 1,2 m-rel alacsonyabb talpszintű, hossza 28,7 m, szélessége 6,8 m, magassága 2-3 m. A két rész együttes szélessége középen 13,7 m. A keleti teremfél magas, tágas, némileg a hasadékbarlangok jellemzőit mutató formavilágú. Magasra felnyúló gömbüstsoros kürtők alkotják a főtéjét. A nyugati laposabb, szélesebb. Innen nyíltak az eddig felfedezett alsóbb járatrészek (Kadic-szakasz, Álfenék). Képződményei jellegében is van eltérés. A keleti rész inkább kalcitkérges, borsóköves, a gipszrétegek vékonyak. A nyugati részre a „szivacsos" kalcit és rajta a vastag cukorszövetü gipszbevonat a jellemző. Az aljzat ill. járatfenék mindenütt törmelékes, agyagos, eredeti állapotban már szinte sehol sem látható. Mindenhol a korábbi bontásokból származó anyagdepók, kőtörmelék-halmok fedik. A vezetőzsinórokkal határolt részeken lépcsőket vágtunk a terepbe. Bárhol bontjuk meg ezt a törmelékhalmazt, néhány dm mélységben az eredeti felszín gipszkérgeit, tavi üledékeit, az oldásból származó és bemosódott agyagokat, lehullott, levert, lerobbantott mindenféle ásványtömböket találunk. Sok helyen, különösen a Ny-i teremrészben ezek a leletek vannak kirakva a talajra és kőtömbökre, minden rendszer nélkül. A Nagy akna létrája mögött, a terem DNy-i végében ásványokkal borított kürtő vezet fölfelé. Magassága 8-9 m körüli. 6 m magasságban kettéágazva egyrészt függőlegesen halad tovább, másrészt DK felé hajolva a Ferde terem alá húzódva. A két részt elválasztó tömbből nagyméretű kalciterek lógnak le, melyeket kalcitkéreg és borsókő borít. Itt a főtéré már mindenütt jellemzőek ezek a dm nagyságrendű, függönyszerüen belógó kalcitlemezek és nagyméretű boxworkok. A függőleges kürtőrész főtéjét 0 1,5 m-nél kisebb gömbfülkék zárják, de ezek málló falát itt is kicsiny, 10-30 cm-es mélyedések hullámosítják, fehér kristályréteg foltokkal. Lejjebb, 3,5-5,5 m között a falakat 0,5 cm vastag fehér kalcitréteg fedi. Rajta 0,5-1 cm nagyságú, torzult szkalenoéder formájú borsókövek, néhol ritkásan,máshol tömegesen. Helyenként a párkányok aljzatát, de az oldalfalakat is 0,5-8 cm vastag fehér gipszréteg borítja. Ahol vastag, ott alul 5-7 cm-es rostos szerkezetű, csak a felső 1-1,5 cm a kemény réteg. Felülete nem sima, inkább „fodros", hullámos, egyenetlen. Alatta nem borsókő, hanem habhoz, szivacshoz hasonló laza kalcit vázkrístály réteg fedi a kőzetfalat. Ez általában jellemző rétegsor a Nagy-teremben. Felmerült a gondolat, hogy ez az „kalcit-szivacs" a gipszképződés során enyhén visszaoldott elsődleges kalcitkiválás maradványa. Sok helyen, főleg a mélyebb szinten lévő vastag gipszkérgek és oszlopok belsejében is megfigyelhető. Az akna K-i oldalát alul borsóköves cseppkőoszlopok alkotják, két sorban. A külső sor anyaga „aragonitnak" nevezett lazább kristályos szerkezetű. Belseje héjas, kérges felépítésű, legbelül mintha kemény cseppkő-mag is felismerhető lenne. A belső sor inkább borsóköves bevonatú, rajta gyakori a vízszivárgás. Ez a borsóköves fal magasra felnyúlva alkotja a DK felé elhajló kürtőrész K-i falát. A kürtő főtéje aztán itt is méteres, kopár gömbfülkékben záródik. A létra alján kényelmesen tanulmányozhatóak a Nagy-terem nagyformái. Alapvetően leszögezhetjük, hogy az oldalfalakra itt már nem a gömbfülkés oldottság a jellemző, sokkal Kalcit és apró borsókő boxworkon 100