A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - A legújabb kutatások

inkább egy tektonikus hasadékbarlang enyhén oldott és bekérgezett formakincsére emlékeztet. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének gömbfülkék, csak ugyanúgy mint a Ferde-teremben, ezek inkább a főtéré és a melléküregekre jellemzőek. Méretük viszont jelentősen kisebb, ritkák a méteresnél nagyobb átmérőjűek. A felnyúló aknák záródása sem egy nagy gömb, hanem szerteágazó, hullámos felületü gömbcsokor. Ezek felülete ugyanúgy málló, porló mint följebb, de nincsenek nagy agyagos hasadékok. Helyettük megjelennek a már említett nagyméretű, több dm széles, szögletes formájú, néha függönyszerüen hullámzó, függőlegesen belógó kipreparált kalciterek. Ezek vastagsága 0.5-2 cm, csapásiránya jellemzően E - D-i. Felületüket kalcitkéreg vonja be, élük - ahol érintetlen és nincs letörve - lekerekített, gyakran borsókövek sora nőtt rá. A gömbök többi felületét itt a létra környéki magas részeken a már említett max. 0.5 cm vastag hófehér, mikrokristályos, laza kalcitkéreg vonja be,helyenként foltokban, néhol mindenütt. Ez az anyag aztán lejjebb nem fordul elő, illetve ahol folyamatos, ott átmegy a szinte minden felületet fedő kemény, fehér kalcitkéregbe. Az oldalfalak itt a K-i teremrészben, mint említettük enyhén oldott alapkőzeten gazdagon bekérgezett felületet mutatnak. Az ásványtársulás alapja egy vékony tejfehér, kemény kalcitkéreg, ami helyenként szivacsos szerkezetű is lehet, s ezt hajlott lemezes szerkezetek járják át. Ez a „szivacsos szerkezet" mákszemnyi méretű gömböcskéket és azokat összekötő mm-es és kisebb pálcikákat takar. A tömör kérget más formájú kisebb-nagyobb borsókövek borítják. Ezek többsége kis nyakon ülő torz szkalenoéder formájú, un. szögletes borsókő. Méretük 0.5 - 1.5 cm közötti. Gyakorta kis csokrokat alkotnak, de mégis ritkás, hézagos elhelyezkedésűek. Színük matt, fehér, üvegszerű, bár átlátszatlan. Ahol sérültek ott látszanak a növekedési rétegek. A másik borsókő-féleség kis nyélen ülő, sárga vagy barna, sima felületü, határozott réteges felépítést mutat, a rétegek eltérő színűek. Átmérőjük 3-6 mm. Leginkább a fröccsenő vízből kiváltakhoz hasonlíthatóak. A Ferde-teremben és a Nagy-terem délkeleti falán tömegesek. Néha a szivárgó víz róluk csöppen le, s valódi cseppkővé alakulhatnak. Előfordul, hogy a másik típusú borsókőre növekszik ez a fajta. Kézenfekvőnek látszik a máshonnan is ismert huzat-borsókőnek tartani ezt a formációt. Visszatérve kiindulópontunkhoz, a nagy létra aljához, rögtön azt kell jeleznünk, hogy az eddig leírtak csak nagy általánosságban érvényesek. Minden helynek megvan a maga egyedi jellegzetessége. Itt a Ny-i falat vizsgálva 2.5 m magasságban emberfejnyi üreg nyílik, benne fehér gipszkéreg, az aljzatán tejfehér rostos „pásztorbot" töredékek, illetve az elérhetetlen sarkában szerencsére még ép 1-2 cm-es ívek látszanak. A töredékeket sósavval vizsgálva a szennyezés lemarása után csak alig észlelhető a pezsgés. A korábbi magyarázatok a „pásztorbotot" anhidritnek tartják. 101