„Lux Pannoniae"

Tartalom - KŐSZEGHY PÉTER: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás

ezek, vagy legalábbis részleteik, az Ómagyar Mária Siralom esztétikai szintjén mérhető művek; a misztikus, a liturgikus költészet letisztult, kifinomult, évszázadok alatt egy sajátos nyelvezetet, frazeológiatárat kialakított alkotásai, a magyar szakirodalomba Tarnai Andor bevezette terminológiával: a másodlagos írásbeliség

1

9 termékei. A XV. század második, a XVI. század első felében lejegyzett paraliturgikus irodalom a misztikus istenszerelem képeit, Mária csodálatos szépségének a leírását, a Krisztushoz - minden apácák istenfiú-vőlegényéhez, az égi jegyeshez - tett szerelmes szavakat ajándékozta a magyar költészetnek. A maguk vallásos kontextusából kiragadva ezek a szövegek világi szerelmes versként is olvashatók:

2

0 "...szerelmedet neköm adjad, // És szívemet hozzád várjad, // Hogy tégedet kívánjalak", vagy: "Én szeretőm hozzám hajolj, // Megvigasztalj és neköm szólj, // Az te édes száddal", vagy: "Én szívemnek szeretője, // Ne legyek nálad elfeledven", vagy: "Nyílék szíved, mint szép rózsa, //Ki illatját távul adja, // Én lelkemmel eggyé legyen, // Hogy én szívem megszépüljem" (Valamennyi példám a Czeh- és a Török-kódexben közel azonos szöveggel meglévő, ún. Szent Bernát imádságából. 2

1 Szöveghamisítás ez a javából: a Krisztushoz szóló sorokat holmi világi férfiúra érteni, a mélyen vallásos szöveget szerelmes versként olvasni. Csakhogy ezt a szentségtörést Európa nyugati felén bizonyíthatóan sokan elkövették; az európai szerelmi költészet egyik típusa a késő antik hagyományokat folytató liturgikus-paraliturgikus költészetet profanizálta.

2

2 Nemigen tételezhető fel, hogy csak nálunk lett volna másképp, csak a magyar szerelmes népe ne használta volna fel a középkori vallásos költészet készen kínált frazeológiatárát. Franciaországban és Németországban még a szerelmi levelezés is a keresztény irodalom hagyományából merít, ezek a ritmikus-rímes, szabadvers-szerű, latin nyelvű írások nemegyszer az egyházatyák írásainak sajátos parafrázisai.

2

3 A teológus -pl. Szent Bernát (XII. sz.) - pontosan ugyanazt a nyelvet használja, mint a szerelmes verseket író költő, Guido Guinizelli (XIII. sz.). A legmélyebben vallásos nyelv és az udvari szerelem nyelve nem, vagy alig különbözött egymástól.

2

4 Egyetlen jellemző példát kiragadva: a cisztercita Gérard de Liége (XIII. sz. közepe) két kis munkát írt a szeretetről. Az egyik: Septem remedia contra amorem illicitum. A tiltott szerelem ebben az amor mulieris (az asszonyok szeretete), amelyet Gérard vilitasnak 227