„Lux Pannoniae"

Tartalom - HORLER MIKLÓS: Az esztergomi Bakócz-kápolna

világította meg a főpárkány feletti szférát. Az alsó szinten már csak egyetlen körablak nyílott a stallumok felett, így a fény felülről lefelé fokozatosan csökkenő intenzitással fejezte ki a magasság és mélység közti feszültséget. Érdekes, hogy Charles de Tolnay az egymás feletti szférák hasonló koncepcióját elemezte ki Michelangelo Medici sírkápolnájában, ahol a fény fokozatos csökkenése szerinte az égi szférától a holtak hónáig a világmindenség felépítését hivatott kifejezni. Külön fejezetben tárgyalhatnánk a teljesen vörös márványból készült kápolna ornamentumainak formavilágát, de ez túlfeszítené az előadás kereteit. Ehelyett a legfontosabb ornamentumról, az oltárról fogok még szólni, amelynek eredeti állapotát a legutolsó restaurálás során végzett kutatások eredményeképpen sikerült -egyelőre csak elméletben- rekonstruálni. Milyen volt ezek után az oltár, mely a bíboros feltételezett nyughelyével szemben, a kápolna keleti fülkéjének hátfalán helyezkedett el. A legújabb kutatások alapján sikerült a török hódoltság alatt megrongált, majd később átalakított eredeti állapot elméleti rekonstrukcióját megszerkeszteni. Architektonikus felépítése négyszintes. A kápolna padlóján álló lábazat felett emelkedik a három fülkét magábafoglaló, lizénákkal tagolt főemelet, amely háromtagú főpárkánnyal zárul. A főpárkány a középső, magasabb fülke hátfalán is továbbfut, mintegy annak vállpárkányaként, s így határozott vízszintes tagozattal foglalta egységbe a főemelet keretarchitektúráját. A három fülke közül a középsőben Vasari leírása alapján egy Madonna szobor állhatott. A két oldalsó fülkeszoborról pontos információ nem maradt fenn. Örök kára a művészettörténetnek, hogy Ferruccinak az oltár főemeleti fülkéibe készült szobrai elvesztek. Alig két és fél évtizedig léteztek; 1519-ben kerülhettek a helyükre és már 1543-ban elpusztították a várost elfoglaló törökök. Csupán a főemelet középső fülkéjének jobb oldalán maradt ránk, szerény, megcsonkított kis mellékalakként a nagyhatalmú donátor: a földi harcaiban megfáradt, az örökéletbe bebocsátásért könyörgő Bakócz Tamás. A főpárkány felett magas attika emelkedik, amelynek zárópárkányát a lizénák felett széles, lapos álló konzolok támasztanak alá. A konzolok felett golyvázott zárópárkány az alatta lévő szintnél mozgalmasabb plasztikai, illetve árnyékhatást adott az attikának. Ez az erőteljes vízszintes záróvonal eredetileg pontosan azonos magasságban húzódott a kápolnafülkék vállpárkányának magasságával. Az orommezőt alátámasztó attikaemelet 208