„Lux Pannoniae"

Tartalom - HORLER MIKLÓS: Az esztergomi Bakócz-kápolna

négy fülkéjében foglalnak helyet az örömhír szétküldői a világban: az evangélisták. Az attika sávja fölött emelkedett az egész retablót átfogó, félköríves oromzat, amely új, cinquecento szellemű befejezést adott az oltárépítménynek. A fehérmárvány retabló erőteljesen kilépett a vörösmárvány hátfalból, ennek megfelelően a fülke hátsó fala mentén még egy 31,5 cm széles tükrös sáv fut körbe, megnövelve ezzel a mélységet. A kísérő sáv szélessége pontosan azonos az oltárarchitektúra kiugrásának eredeti méretével. A szerkesztésnek ezek az alapgondolatai - tehát a félköríves felső lezárás harmonikus beillesztése a félköríves boltozatú fülke terébe, a vízszintes felső párkány igazodása a kápolnafülkék vállpárkányainak körbefutó vonalába, a fülkearchitektúra kiegészítése a retabló előreugró tömbjét keretező kísérősávval - egyértelműen bizonyítják, hogy Ferrucci gonddal és finomsággal komponálta bele az oltárt a kápolna maga alkotta terébe és építészeti rendszerébe. A félköríves oromzat közepén az oltárképszerűen alkalmazott Angyali Üdvözlet dombormű a kompozíció megkoronázását jelenti, mintegy menynyei szférába emeli a szeplőtelen fogantatás misztériumát. Ebben a szférában csak angyalok vannak jelen: bal oldalon az örömhírt hozó Gábriel, a párkány két oldalán egy-egy térdeplő, adoráló alak kandeláberrel a kezében, végül a jelenet felett, mintegy az égből letekintő kis kerubfej. Ez a kompozíció, s annak ikonográfiái egysége nem érthető jelenlegi széttöredezett elemeivel, a befoglaló félköríves mező nélkül. Épp az hiányzik belőle, ami az egészet egységbe foglalja: a keretet adó lunetta. 1521. június 15-én Bakócz Tamás bíboros befejezte küzdelmes életét, és a sok gonddal, művészi igényességgel megvalósított remekmű befogadta földi maradványait. Ezzel egy történelmi korszak is lezárult: a magyar reneszánsz művészet Mátyás királytól Bakócz Tamásig tartó virágkora. Budapest, 2001. szeptember 18. 209