„Lux Pannoniae"
Tartalom - HORVÁTH ISTVÁN: Az esztergomi királyi- és érseki székhely az Árpádok korában
építészettörténeti kutatások szolgáltatták eddig a legtöbb adatot az esztergomi vár, a korai királyi, később érseki palota építéstörténetéhez. 2 0 A Lepold Antal, Várnai Dezső által vezetett, 1934-38 közötti ásatások a III. Béla korára meghatározható palota-maradványok (lakótorony, várkápolna) alatt korábbi, XI. századra keltezhető falakat is eredményeztek a Várhegy déli csúcsán. 196l-62-ben Méri István az előzőektől jóval északabbra, a kaszárnya épület térségében is kora Árpád-kori (X-XI. századi) települési rétegeket figyelt meg. 2 1 1964-69 között Nagy Emese (és kollektívája) a lakótorony és a bazilika között, a középkori palota területének mintegy 75%-át megkutatva a III. Béla kori, de főleg a korábbi királyi palota és várfalak jelentős részleteit tárta fel, és fontos megfigyeléseket tett a X-XI. és XII. századi palota építéstörténetére. 2 2 1980-tól (olykor több év kihagyással) magam is végeztem kisebb-nagyobb kutatásokat a királyi-érseki palotában (elsősorban Vitéz János késő gótikus palotája területén). - E kutatások sokszor finomították, vagy további fontos adatokkal gazdagították ismereteinket az Árpád-házi királyok palotájáról. 23 Nagy Emese lényeges megfigyelései - amelyeket a mi kutatásaink is megerősítettek - a következők: 1. A X-XI. századra datálható falak és a hozzájuk tartozó szintek közvetlenül a római kori rétegekre települtek, köztük (a vizsgált területen) a közbeeső történeti korszakok régészeti leletei nem kerültek elő. 2. A fentiek ellenére a legritkább esetben fordul elő, hogy kora Árpád-kori fal római falra épült volna rá - az új épületeket a korábbi adottságoktól függetlenül, új koncepció szerint, teljesen új alapokra építették. 3. A kora Árpád-kori falak mind a római kori, mind a későbbi középkori falaktól elütnek - főleg a felhasznált kőanyag, de a falazási technika szempontjából is. Megállapítható, hogy falazó kőként szinte kizárólag a Várhegy mészkő alapkőzetének tetejére települt barnás-sárga helyi homokkövet használták a X. század végétől a XII. század elejéig közepéig, a falak alapozását pedig agyagba rakták, részben halszálkás falrakással. 2 4 19
