„Lux Pannoniae"

Tartalom - VUKOV KONSTANTIN: Vitéz János érsek esztergomi palotájának épületei

ral, leginkább stílusuk alapján próbáltak datálást tenni. Általánosságban terjedt el Balogh Jolán meglátása alapján az a nézet, hogy az erényeket a 16. század elején festhették, legközelebbi stílus rokonság Filippino Lippi (14371304) művészetéhez kötődik. E tanulmány szerzője nem művészettörténész, így nem is mélyedhet bele stíluskritikai elemzésbe. A hagyomány, az ásatok meghatározásai Bonfini sugallatára tárgyunkat képező díszes termet Vitéz János esztergomi humanista érsek dolgozószobájának, azaz Studiolójának tartották. Vitéz János, mint húsz esztendeig váradi püspök, kancellár, a Hunyadiak bizalmasa, s 1465-től esztergomi érsek és köréje csoportosult humanisták köre kétségtelenül kedvező légkört teremtett ilyen hatalmas ívű szellemiséget, magnificentiát tükröző alkotások létrejöttéhez már a 15. század harmadik negyedében. Vitéz csak 1470-ig, házi őrizetbe vételéig volt aktív gazdája az érseki palotának Esztergomban. Ez az időintervallum jelentősen eltér a freskók 16. század eleji keltezésétől. Lehet a művészettörténeti stíluskritikai elemzést más alapról és megfigyelésről is indítani. Prokopp Mária művészettörténész véleménye szerint az erények alakjain észlelhető stíluselemek felbukkanhatnak korábban is, igazából az apánál, Filippo Lippinél (1406-1469), így az időzavar feloldható, mégha vita árán is. A stíluskritikai elemzésen kívül még más oldalról is megközelíthetjük a keletkezési idő kérdését: Ki lehetett a mecénás? Ki volt képes ilyen festészeti programot megalkotni és kivitelezni? Mi lehetett a Studiolónak nevezett terem festészeti, ábrázolási programja? Ha áttekintjük a szóba jöhető korszak esztergomi urait, vagyis az érsekeket, akkor az alábbi névsor alakul ki (nem számítva az inkább kifosztó, mint építő Peckenschlagert): Szécsi Dénes (1440-1465), elkezdte a palota bővítését, de a freskósorozathoz túl korai, Vitéz János (1465-1472), kiváló humanista felkészültsége alkalmassá tette a mecénási szerepre, Aragonai János (1480-1485), Mátyás külön óhajára került posztjára, nem lehetett fejlesztési szándéka, 158