Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

mán végezte, tanári oklevelét Budapesten a Pázmány Péter tudományegyetemen 1920­ban nyerte. Működését 1919-ben Pápán kezdte mint rendes tanár a bencéseknél, ahol 1932-ig tanít. Ettől kezdve megszakí­tás nélkül Esztergomban. 1936 óta helyet­tes igazgató. Irodalmi téren jelentős mun­kálkodást fejt ki, cikkei és tanulmányai az „Esztergom és Vidéke" c. lapban jelentek meg. A Kat. Kör titkára, a Budapestvidéki tankerületben a görög nyelv szakfelügye­lője, az Esztergomi Főegyházmegyei A. C. kulturális szakosztályának tanáscosa. Viczena József gazdálkodó, községi bíró, Oroszlány. Szül. 1887-ben Oroszlány köz­ségben. Iskolái elvégzése után a gazdálko­dást édesatyja mellett sajátította el, majd önálló gazda lett. Jelenleg kb. 26 holdon gazdálkodik és szarvasmarha- és sertés­tenyésztéssel foglalkozik. A világháború alatt a 31. gy.-ezred kötelékében az orosz fronton küzdött, egyízben sebesült s fog­ságba esett. 1918-ban szökés útján tért haza s mint tizedes szerelt le. A község ve­zetésében 1933 óta vesz részt, előbb mint elöljáró, majd 1936 óta mint a község bí­rája tevékenykedik. A Hangya felügy. biz. tagja volt, tüzoltó-alparancsnok. Édesatyja: f V. János tekintélyes gazda volt, aki a köz­ség vezetésében mint elöljáró és törvénybíró vett részt. Neje: Makunek Julianna, gyer­mekei: Anna és József. Viczena Pál gazdálkodó, Oroszlány. Szül. 1878-ban Oroszlány községben. Iskolái el­végzése után a gazdálkodást a szülői ház­nál sajátította el, majd önálló gazda lett. Jelenleg kb. 20 holdon gazdálkodik és sa­ját nevelésű haszonállatokat tart. A község vezetésében mint vál. képv.-test. tag veszi ki részét. Négy éve elnöke a Legeltetési Társulatnak es az Erdöbirtokosságnak. Neje: Szedlák Zsuzsanna, gyermekei: Ist­ván, József, Anna, Katalin és Pál. Vida Jenő, a felsőház tagja. 1872-ben született Budapesten. A budapesti kereske­delmi akadémia elvégzése után 1889-ben, az akkor Grünwald és Társa, később Leipzi­ger Vilmos cég alatt működő szeszipari vál­la.at kötelékébe lépett. Néhány hónapi mű­ködés után cége a keletre küldte azzal, hogy ott a magyar szesztermelésnek piacot te­remtsen. tlsö keleti útja sikere következté­ben ezután gyakrabban kereste fel cége megbízásából a kelet főbb kereskedelmi em­póriumait, főként Szófiát, Szalonikit, Kon­stantinápolyt, Szmirnát. Az 1896. évi kiállí­táson részt vett a magyar szeszgyárak ki­állításának rendezésében. 1897-ben meghí­vást kapott a Magyar Általános Kőszénbá­nya részvénytársulattól, amely vállalat ak­koriban vette üzembe és kezdte megterem­teni a tatai szénbányászatot s rövid idő múlva cégjegyzövé, majd igazgatóvá nevez­ték ki, 1914-ben pedig a vállalat vezérigaz­gatója lett. Ez idő óta ő vezeti a hatalmas méretekben kibontakozó vállalatot, valamint 924 a belékapcsolódott számos más iparválala­tot. Vezérigazgatói működésének idejébe esik több új iparág bevezetése, így elsőként honosította meg a karbidgyártást Magyar­országon és legnagyobb részt az ö kezde­ményezésének köszönhető az ipari robbanó­anyagok, porcellán, kőedény és számos más iparcikk belföldön való előállításának fel­vételei. Az e cikkek gyártására alakult kü­lönböző vállalatok vezetésében tevékeny részt vesz. A felsőgallai cementgyár építése még vezérigazgatói működése előtt indult meg, de az építkezés befejezése a háború kitörése miatt leküzdhetetlennek látszó aka­dályokba ütközött. Nagy energiával és szí­vóssággal győzte le az akadályokat és el­érte azt, hogy a cementgyár a háború fo­lyamán felvehette teljes üzemét. Ezzel nagy szolgálatot tett a hadvezetőségnek. A há­ború során megszervezett országos köz­ponti árvizsgáló bizottság elnöki tanácsá­ban, nemkülönben a szén elosztásával meg­bízott országos szénbizottság vezetőségé­ben helyet foglalt és tevékenyen közremű­ködött. Vállalata az ő kezdeményezésére a bányamunkasok élelmezésének megkönnyí­tése érdekében a háború folyamán mező­gazdasági birtokokat vásárolt és bérelt és ezeken magasszínvonalú gazdasági üzeme­ket rendezett be. E gazdaságok különösen a ló, sertés és belga házinyúltenyésztés, méhészet és haltenyésztés terén. mutatnak fel szép eredményeket. 1918-ban vállalatát bekapcsolta az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt.-ba és az urikányival érde­keltségi viszonyba levő egyéb vállalatokba. Ugyanakkor a Magyar Általános Hitelbank igazgatóságának tagjává választották meg. 1922-ben megkapta a gazdasági főtanácsosi címet. Egyik fő irányítója a Pesti Izr. Egy­ház belső életének. A Zsidó-fiúárvaházat, mely a forradalmak alatt teljesen leromlott, újra helyrehozta. Az ő indítványára került be a zsidó leánygimnázium is az árvaház helyiségeibe. 1927 jan. 22-én a Kormányzó a felsőház tagjává nevezte ki. Vigh Antal szabómester, az Iparos Kör elnöke, Mocsa. 1888-ban Mocsán született. Iskolái elvégzése után a szabóiparban nyert szakképzettséget s mint segéd Tatán és Kisbéren fejlesztette szaktudását. 1916-ban lett önálló mester Mocsán. Az Iparos Kör alapítója és jelenlegi elnöke. A r. kat. egy­házközség tanácstagja és 1917 óta a Kath. Népszövetség helyi ügyeinek intézője. Test­véröccse: f V. István a világháború alatt mint hadifogoly hősi halált halt. Neje: Lotspeich Rozália, gyermekei: Rozália, An­tal, Jolán és Gabriella. Vigh Ervin községi aljegyző, Bánhida. Gyermely községben 1900-ban született. Kö­zépiskoláit Pápán, a jegyzői tanfolyamot Szombathelyen végezte. Működését Gyerme­lyen kezdte meg, majd Tokodra került és 1923 óta Bánhidán mint adóügyi aljegyző teljesíti hivatását. A Hangya felügyb. tagja,

Next

/
Thumbnails
Contents