Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

másból, mint düledező házikókból, apró viskókból és a török főbb emberek által használt, kívül elhanyagolt, belül jól gondozott pár Ízléstelen épületből. Lakta pedig Esztergomot a török alatt mindenféle nép. így szerb (rác), görög, örmény, zsidó, továbbá ma már meg nem állapítható egyéb nemzetiségű idegen, természetesen törökség és talán magyar elem is, mely utóbbi mindenesetre a föld művelői közül került ki és a török által bírt földek munkájával foglalkozott. A szerb, görög, örmény és zsidó elem kereskedelmet folytatott s erre az alkalmat legfőképen a dunai forgalom biztosította. Esztergom eme kevert — igen gyér — lakossága a török hódoltság alatt arra való tekintettel, hogy készséges adózó volt, nyugalmas életet élt. Nézzük már most, hogy a hódoltság bekövetkeztével mi történt Magyarország területével? Három részre oszlott az ország. A dunáninneni szűk sáv Ferdinánd császár-királynak maradt, az ország közepe Budától Szulejmán jogara alá került, míg a Tiszától keletre eső rész, vagyis az akkori Erdély, erdélyi fejedelmeket szolgált. Három külön ország és három külön főváros. Nyugaton Pozsony, középen Buda és keleten Gyulafehérvár. A magyar nyugati rész Pozsonyban tartja országgyűléseit. Ezeken az országgyűléseken nem a nemesek összessége jelenik meg, hanem a megyék követei s ezek között Esztergom megyéé is, de tudni kell, hogy ez a vármegye abban az időben a Dunántúlról a túlsó oldalra szorult és tevékenysége inkább képletes volt, mint valódi. Lássuk most már, hogy a török uralom a maga portáján miként rendezkedett be? Mindenekelőtt tudni kell, hogy a török uralom az általa elfoglalt országrészt nem a már bizonyos határok által szabályozott vármegyék alapul vétele mellett kívánta kormányozni, hanem a saját birodalmában szokásos területi beosztást juttatta érvényre kezdetben csak a szandzsákokkal, később pedig már a vilajetekkel bővítve. így pl. Szulejmán idejében 25 szandzsákra osztatott fel a megszállott terület és ezeknek a szandzsákoknak a szultán itteni hatalmát képviselni hivatott budai beglerbég volt a kormányzója. Ugyancsak Szulejmán idejében akkor, amikor Temesvárt is elfoglalták, ez utóbbi helyre még egy beglerbég rendeltetett. A szandzsákok között Esztergom szintén egy szandzsákot jelentett. A vilajetekre (ejalet), vagyis helytartóságokra, való felosztás ténye már III. Murád szultán uralkodásának idejébe (1575— 1595) esik. Ez a rendszer vezettetett be az egész török birodalom területére, ahol is 44 ejalet szerveztetett s ezekben a helytartóságokban 220 szandzsák foglalt helyet. A birodalom kerületeiből Magyarországra 4 ejalet esett 25 kerülettel.

1 Az esztergomi szandzsák a budai ejalethez tartozott. Az ejaletek kormányzói basák, a szandzsákok fejei pedig bégek voltak. A szandzsákokban jelentős szerepet vitt a mufti (török pap), akinek egyéb teendőin kívül a peres ügyekben annyiban volt döntő szerepe, hogy amely fél hozzá fordult s tőle kért irásos véleményt (fetvát), ez a vélemény a kádi (bíró) előtt elégséges volt arra, hogy a kívánt elintézést biztosítsa. A kádi szerepe azért is érdekes, mert a török birodalom törvénykönyve Mohamed egyházának világi ügyekben is egyedüli forrása, tehát a kádi nemcsak egyházi, hanem világi ügyekben is annak alapján ítélkezik. Még meg kell jegyezni, hogy a muftinak és a kádinak hivataluk után nem járt fizetés és amennyiben valamely ügyben eljártak, fáradozásaikat a panaszos felek tartoznak megfizetni.

2 Ezt tudva, el lehet képzelni, hogy ez a ráutaltság mennyi 1 Salamon F. Magy. Orsz., a Török Hódítás Korában. 1885. II. kiad. 285, 1, 2 D'Ohsson, VII k. 256—257. 1.: lls vivent des emoluments de leurs offices. 'f'OO^O 7 * 99