Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

visszaélésre adott alkalmat. . . Minthogy Esztergom a török uralom alatt Szandzsák volt, tudni kell, hogy mint a többi szandzsák, az esztergomi is járásokból, vagyis nahiék-ből állt. A közigazgatási és rendőri feladatok végzése a csauszok és az eminek kötelessége volt, míg a közjövedelmek kezelése, továbbá a pénz- és adóügyek a defterdárok és kesedárok hatáskörébe tartozott. (Salamon F. i. m. Magyarorsz. a török hódoltság korában.) A budai pasalik (vilajet) megszervezésével kapcsolatban Esztergom vármegye területe nemcsak katonai és közigazgatási tekintetekből jutott török uralom alá, hanem annak földje is a szultán birtokába jutott. Az így keletkezett török kincstári birtoknak bizonyos részei saját kezelésben voltak, más részei pedig azzal a kötelezettséggel, hogy fegyveres lovas embereket kell szolgáltatniok, hübérül a spáhiknak adományoztattak. A hűbérbirtokok közül a nagyobb kiterjedésüeket ziamet-nek, a kisebbeket pedig timár-nak nevezték, míg a török kincstár birtokvagyonának neve arpalik volt. A vármegye területén, ott, ahol a török a magyar földesurat birtokban találta, a birtok a földesúr kezén maradt ugyan, de az után adózni tartozott. A magyar tulajdonos birtokát khaznak (belbirtok) nevezték és az, miként a kincstári birtok, a kincstárral álltak függésben. (Salamon F.) Amikor megemlítjük, hogy I. Szulejmán szultánnak Esztergom elfoglalása emlékére alattvalói a váriján a víztorony kapuja felett emléktáblát állítottak, jelezzük, hogy ez az emlék az idők folyamán máig változatlanul megmaradt mintegy mementóul arra, hogy mire vezet egy nemzet fiainak testvérietlen torzsalkodása, vetélkedése és a veszély pillanataiban tanúsított széthúzása .. . Amennyiben I. Szulejmánról emlékeztünk, szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy Esztergom megvétele után a török a párkányi oldalon új erősséget létesített s ezt az erősséget, amelyet palánk biztosított, törökül Csekerdénynek nevezték. Az esztergomi szandzsák területe Esztergom vármegyén kívül Komárom vármegye keleti részére terjedt ki s egyúttal hozzá tartozott Nagysallóig és Verebélyig Bars vármegyének ez a része is. Amint már említettük, a török hódoltsággal Esztergom vármegye közigazgatása és egyéb hivatalos intézményei is megszűntek és a vármegyei élet árnyéka, vagyis a képletes Esztergom vármegye, akkor ad életjelt magáról, amikor Várdai Pál érsek javainak megóvása érdekében Érsekújvár várat emeltet és abba őrséget vet. Mielőtt a török hódoltság ismertetésében tovább mennénk, szükségesnek látjuk annak megállapítását, hogy a vármegye területén a hódoltság előtt az adóösszeírás milyen adóalanyokat foglalt magában és az abban feltüntetett adatok mennyiben mutatnak csökkenést a török uralom alatt? Az ismert legrégibb adóösszeírás 1494-ből származik. Eszerint akkor a vármegye területén 1322 jobbágytelek vétetett fel s ez a mennyiség a hódoltság alatt fokozatosan csökkenve, a fogyaték az 1553-ban történt összeírás szerint a következő: 17 helységben találtatott 142 jobbágytelek, 172 zsellértelek 16 adótól mentes községi telek és 188 elhagyatott, vagyis puszta telek. 1577-ben is volt adóösszeírás 182 telekkel, míg 1578-ban 153, 1582ben 164, 1588-ban 151 és fél, végül 1593-ban 170 és fél telek vétetett figyelembe. Mindebből világos, hogy az 1494-iki 1322 jobbágytelek száma — mely szám Esztergomnak 1543-ban történt megvételéig aligha csökkent — a török uralom kezdetétől számított ötven év alatt 1151 és fél telekkel kevesbedett. 100