Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Szent István-kórházban kezdte meg mint segédorvos. 1924-ben nyitotta meg önálló orvosi rendelőjét Felsőgallán. A világháború alatt a 31. gy.-ezred kötelékében az orosz fronton küzdött, majd mint egészségügyi hadnagy teljesített szolgálatot hadikórházban. A Károly cs.-kereszt tulajdonosa. Jelenleg e. e. tart segédorvos. A Frontharcos csop. tagja. Lindscheidt Nándor ig.-tanító, oki. kántor, Tardos. Süttőn 1902-ben szüetett. Középiskoláit és a képzőt Esztergomban végezte. Pedagógiai működését Tardoson kezdte meg mint osztálytanító, 1924-től kántortanító és 1927-től mint igazgató-tanító tevékenykedik. A népm. ügyv. igazgatója, levente főoktató és a Levente egyesület jegyzője, az O. K. H. könyvelője. Törzskönyvvezető és az Egyházközség jegyzője. Fivére, néhai Lenkei Károly, oki. tanító, az olasz fronton hősi halált halt. Neje: Wágner Margit, gyermekük: Ottó és Tivadar. Linkner Ede ny. MÁV főmérnök, Császár. 1880-ban Désen született. Középiskoláit Székelyudvarhelyen, műegyetemi tanulmányait pedig Budapesten végezte. 1907-ben lépett a MÁV szolgálatába mint mérnök. Első állomása Csíkszereda volt, ahol a székely vasútépítési munkálatokat vezette. Innen Budapestre helyezték és 1918-ban nevezték ki főmérnökké. 1901-ben vonult nyugalomba, 1920-ban építette a Császárihengermalmot és azt 1929-ig vezette. Neje: Németh Anna, gyermekei: Ede és Ilona. Lóher Mihály gazdálkodó, Máriahalom. 1887-ben született Máriahalom községben. Iskoláit ugyanitt végezte. Jelenleg saját földjén gazdálkodik. Iskolaszéki gondnok, községi képv. és az O. K. H. igazg. tagja. Neje: Hochstein Róza, gyermekei: Ágnes, Mihály, Lőrinc, Antal, Anna, Bernát, Margit és Róza. Losonczi Márton ny. m. kir. csendőrtiszthelyettes, Nagyigmánd. Alsósajó községben 1864-ben szüetett. Iskolái elvégzése után ipari pályára lépett. Majd a kötelező katonai szolgálat elvégzése után belépett a csendőrség kötelékébe. Működését Pozsonyban kezdte. Később szolgált: Esztergom, Ipolyság, Garamszentkereszt, Szénavár, Korpona, Léva, Aranyosmarót, Nagytapolcsánv, Bajna, Komárom, Környe, Kömlőd és végül Nagyigmándon mint őrsparancsnok és járásparancsnok. 1919-ben ment nyugalomba 30 évi szolgálat után. Szolgálata alatt több elismerésben és kitüntetésben részesült. Neje: Csiszár Mária. Löbl Marcet, a dr. Megyeri Mezőgazdasági Ipar Rt. kenyérmezői telepének cégvezetője, 1897-ben Vepsör-ön született. Tanulmányait Zomborban végezte s az iskola padjaiból került a világháborúba a cs. és kir. 23. gy.-e. kötelékébe, ahol meg is sebesült. Az olasz és szerb fronton harcolt s mint tartalékos százados szerelt le. A Signum Laudis, nagy ezüst, 2 kis ezüst, a seb. vitézségi érem, a Károly cs.-kereszt, a seb. érem, a háborús emlékérem tulajdonosa. A leszerelés után a kereskedelmi pályára lépett s előbb Budakalászon működött, majd a kenyérmező telep vezetője lett. A gyári tűzoltó szervezet megalapítója és annak parancsnoka. A helyi frontharcos főcsoport tagja, a hitközség képviselőtestületének és az iskolaszéknek tagja. Neje: Kovács Jolán, gyermeke: Jenő. Fivére, Jenő, 1916-ban mint hadapród és az arany vitézségi érem tulajdonosa a 6. h. gy.-ezred kötelékében hősi halált halt. néhai Lődy Zsigmond ref. tanító, Ács. — 1872-ben Tárkányon született. Középiskoláit Pápán, tanítóképzőt pedig Nagykörösön végezte. Pedagógiai működését Tapolcafőn kezdte meg, majd Sárszentmiklós, Mocsa és Ácson tanított. 1902-ben került Szomódra, ahol 20 évig működött, mint oki. ref. kántortanító. Szolgálata alatt több elismerésben részesült felettesei részéről. Özvegye: szül. Szalay Teréz, gyermekei: Géza és Mariska. Lőke Károly ref. esperes, Szomód. Született 1880-ban Nemesszalókon. Középiskoláit Felsőlövőn és Pápán végezte. Teológiát Pápán tanult, közben hallgatta a thüringiai egyetem előadásait is. Szomódon 1904 óta megszakítás nélkül működik és neve szorosan összefügg a község és egyház fejlődésével. Hazafias prédikációjáért a kommunizmus alatt a templomból akarták elhurcolni s emiatt állandóan a fekete listán szerepelt. Minden hazafias, jóléti, kulturális megmozdulásban részt vesz, tagja a közs. képv.-testületnek, a tatatóvárosi Ker. és Iparbank elnöke, a törvh. biz. örökös tagja. Irodalmi téren is jelentős munkálkodást fejt ki s számos egyházi folyóiratban és a Komárom és Vidéke című lapban jelentek meg cikkei. Lörinczi János úri és női cipészmester, Felsőgalla. Debrecenben 1911-ben született. Iskolái elvégzése után a cipésziparban nyert szakképzettséget szülővárosában. Mint segéd Budapesten, Debrecenben és Felsőgallán gyarapította szaktudását, majd 1932-ben saját erejéből önálló mester lett és megalapította jelenlegi műhelyét, melyben kizárólag rendelésre dolgozik. Elsőrendű kivitelű mun-. kák kerülnek ki keze elól. A nemzeti hadseregnek tagja volt. Az Ipartestület tagja. Üzemében eddig két tanoncot szabadított fel. Lövenstein Ernő malomtulajdonos, épületfa- és építőanyagkereskedö, Császár. 1906-ban született Császár községben. Középiskoláit Győrben végezte. Már fiatal kora óta részt vett édesatyja mellett a malom vezetésében. A malom 1920-ban épült. Akkor még gőzerőre volt berendezve. 1929-ben vette át Lövenstein Sándor az üzemet és 1931-ben szívógázmotorra szereltette át. 1934-ben lett teljesen modernül felszerelve. Átlagos napi teljesítmény 150 q. 1934-ben vette át teljesen édesatyjától a malom vezetését. A malomvezetés mellett 1927 óta épületfa és építési anyagok kereskedésével is 805