Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

által a vár és az érseki várak 1472 április 1-től Beckensloer János egri püspök kezére adattak és Vitéz János is ennek felügyelete alá került. Mátyásnak ezen eljárása mélységes sebet ütött a nagy prímás érzékeny lelkén annyira, hogy ágynak esett és 1472 évi augusztus hó 9-én elhalálozott. Az egyházhoz minden viszontagságok között törhetetlen hűségű, annak érdekeiért a királlyal is bátran szembeszálló, hazáját szerető és annak kultúrájáért áldozatosan munkálkodó, hőslelkü prímás földi maradványait az akkori főtemplom sírboltjában helyezték nyugalomra. Ezt a főtemplomot romba döntötte hetvenegy esztendő után (1543) a török ostroma és Vitéz János porhüvelye áldozatul esett a félhold közel másfél századig tartott uralmának, s hogy ott feküdt, azt a prímási palota múzeumában levő és 1763-ban a vár talajából kikerült sírkőmaradék, rajta Vitéz János nevével, tanúsítja. Zrednai Vitéz János emlékezetével foglalkozva, nem mulaszthatjuk el, hogy életíróik nyomán kiemeljük, miszerint ez az egyháznagy korának egyik nagyműveltségű egyénisége lévén, lelkes barátja volt a tudománynak és a művészetnek s ezek termékeit hangyaszorgalommal gyűjtötte. Könyvtára és képgyűjteménye kincseket ért, kéziratai pedig — ha Kontstantinápolyba nem kerülnek — történelmünk értékes adatait gazdagítanák. Nagy gondot fordított esztergomi palotájának fejedelmi fénnyel való átépítésére és berendezésére, amiről Bonfini Antal olasz történetíró akként számol be, hogy ebédelő termét a vezérek és az eddigi magyar királyok freskói díszítették. A várhegynek a Dunára néző oldalán függőkertek, oszlopos fedett sétányok, kiugró kilátó tornyocskák sorakoztak és az egész hegyoldalnak lépcsőzetesen felmenő terraszai az itteni éghajlatot álló idegenföldi növényzettel voltak beültetve. Esztergom városa e nagy főpap alatt szinte romjaiból épült fel, mert az érseki udvar állandóan telve volt az ország főuraival, a külföld előkelőségeivel, a tudománynak és a művészeteknek leghivatottabb képviselőivel s hogy a vendégek rangjukhoz képest elhelyezhetők legyenek, sorra épültek a szebbnél szebb paloták és létesültek a szemet-lelket gyönyörködtető parkok és kioszkok. Csak természetes, hogy Mátyás király is szívesen időzött néha-néha Esztergomban. Így pl. amikor 1466-ban a Felvidéken pusztító cseh rablósereg ellen hadjáratra készült, főhadiszállását Esztergomban tartotta.

1 Jött a király akkor is, amikor a Pilis rengetegeiben kívánt vadászni s ilyenkor rendesen abban a palotában szállásolt, amelyet Vitéz prímás Esztergomhoz közel, valószínűleg a Pilismarót határában levő „Miklós deák völgy"-ben erre a célra építtetett, holott is külön olyan vadaskert volt, amelyben bölények is tenyésztek. Az említett vadászkastély holfekvéséről pontos meghatározás nem maradt reánk s mindössze az állíttatik, hogy az Esztergomtól egy olasz mérföldnyire Dömös felé volt. Hogyha már most a kérdéses vidéket ismerjük, akkor az említett távolság a túloldali Helemba községgel szemben levő úgynevezett Búbánat völgyig mutat. Minthogy azonban ez a völgy, amelyet különben kerektói dűlőnek is neveznek, egy olyan vadaskertnek, amelyben egy bölénytenyészet is helyet foglalhatott, aránylag csekély terjedelme és ma is feneketlen mocsara miatt alkalmatlannak bizonyul, míg a pilismaróti Miklós deákvölgy nagyterjedelmü és élő patakkal bír, hinnünk kell, hogy az említett palota ez utóbbi helyen foglalt helyet. Egyébként az is meglehet, hogy az a kerektói völgyben volt s talán ugyanazon helyen, ahol az Ákos-palotának romjait néhai Knausz Nándor feltáratta, míg a vadaskert a Miklós deák-völgybe esett. Az Ákos-palota felett húzódó hegyháton keresztül ugyanis igen rövid az út a pilismaróti u. n. bitóci dűlőn át a már említett Miklós deák-völgybe. 1 Gr. Zichy okmánytár X. 409. 86 i