Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

és 1922-ben vonult nyugalomba. Intenzív gyümölcstermeléssel togialkozik és mint íajgyümölcstermelö Budapestre is szállít. 1911-ben gyümölcsfatenyésztés terén elért kiváló munkájáért a Magyar Földhitelintézet elismerő oklevelét nyerte el és 200 koronás jutalmat kapott. Tagja a község képviselőtestületének, a Növényvédelem helyi tudósítója. Neje: alsó- és felsömatyasoci Mattyasovszky Honora. néhai id. Chorin Ferenc, volt főrendiházi tag. 1842-ben született Aradon, jogi tanulmányait először külföldön folytatta, majd Budapesten végezte be. 1866-ban lect jogtudor. Az ügyvédi vizsga letétele után Aradon telepedett le. Tevékeny részt vett a politikai életben és lapvezére volt az Alföld című politikai napilapnak. Először Arad választotta képviselővé, majd az 1872. évi választásoknál kisebbségben maradva, újra a városi ügyeknek szentelte erejét. 1874-ben az aradi ügyvédi kamara helyettes elnöke lett, 1875-ben pedig Arad város megint megválasztotta képviselőjévé, szabadelvűpárti programmal. Képviselőségének ideje alatt befolyt az összes törvényjavaslatok, különösen a büntető törvénykönyv megalkotásába. 1878-ban újból Arad mandátumát nyerte el. 1881-ben azonban a baksai kerület képviselője lett. 1884-ben az aranyosmedgyesi kerület mandátumának elnyerése után belépett a szabadelvű pártba. 1896-ban a házszabályok revíziójára kiküldött bizottság elnökévé választották. Ebben az évben Ugrón Gáborral szemben Szatmár város választotta képviselőnek. 1899-ben a Rakovszky István mentelmi ügyéből kifolyólag élesen megtámadta a kormány egész politikáját s ezért többekkel kivált a pártból, ahova csak a Széli-kormány megalakulása után lépett vissza. Az összeférhetetlenségi törvény megalkotása után, mint a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elnöke többé mandátumot nem vállalhatott. Érdemei elismeréséül a király 1903-ban élethossziglani főrendiházi taggá nevezte ki. Évtizedeken át tagja volt a delegációnak, melynek tárgyalásain különösen a magyar ipari érdekek erőteljes érvényesüléséért szállott síkra. Chorin Ferenc a politikai pályától visszavonulva megalakította 1901-ben a Bányaés Kohóvállalatok Egyesületét, a következő évben pedig a Magy. Gyáriparosok Országos Szövetségét és a szövetségnek, mely elnökévé választotta, önzetlenül rendelkezézésére bocsátotta nagy tudását és gazdag tapasztalatait. 1921-ben a m. kir. Jegyintézet tanácsának tagja lett. Meghalt 1925 január 20-án. Ifj. dr. Chorin Ferenc felsőházi tag, a Magyar Gyáriparosok Orsz. Szövetségének elnöke, 1879-ben született Budapesten. Fia néhai id. Chorin Ferencnek, aki több mint félszázadon át volt tagja előbb a képviselőháznak, majd a főrendiháznak, s aki a magyar ipar leghatalmasabb szervezetét: a 706 Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségét megalapította s annak haláláig elnöke volt. Nagynevű atyja oldalán szinte predesztinálva volt arra, hogy egyik vezérfi' Ha legyen a magyar közgazdasági életnek, való hivatottságát és képzettségét k igazolta, amidőn a gimnázium s Bud ten és Berlinben végzett egyetemi tan nyainak befejezése után 1901-ben sut u piciis regis avatták jog- és államtudományi doktorrá. Három évvel később, 25 év rában, megszerezte az ügyvédi diploi ügyvédi gyakorlata folyamán is föle kérdésekkel foglalkozott. Élénk te\Lk_.._, séget fejtett ki a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatóságában, különösen a magyar ipari termelés általános érdekű problémáinak tárgyalásánánál. 1919ben lemondott az ügyvédségről és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatója lett, amelynek ügyeit az összeomlást követő nehéz években atyjával együtt a legnagyobb körültekintéssel vezette. 1925-ben, atyjának halála után, a vállalat elnökévé választotta meg. Rendkívüli széleskörű elfoglaltsága mellett is mindenkor intenzíven foglalkozott az ipar közérdekű kérdéseivel. Midőn a háború után és különösen az inflációs korszak által teremtett gazdasági problémák sokfélesége aktuálissá tette egy régóta előkészítés alatt álló tervnek, a munkaadók szervezkedésének keresztülvitelét, a GYOSz és az ipari szakegyesületek közreműködésével felállított Munkaadók Központja őt választotta meg első elnökévé és e minőségben azóta is nagyméretű munkát fejt ki az ipari termelésnek a munkáskérdéssel kapcsolatos problémái körül. A kormányzó 1923-ban m. kir. kereskedelmi főtanácsossá nevezte ki. A magyar gyáripar, honorálva azt a munkásságot, melyet éveken át kifejtett, 1926-ban egyhangúlag a Szövetség alelnökévé választotta. A magyar és külföldi sajtóban élénk és nagyértékü publicisztikai működést fejt ki. A kormányzó 1934-ben a közélet, valamint az ipar és gazdaság terén kifejtett kiválóan eredményes működéséért az I. oszt. Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Alelnöke a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak. Tagja a Magyar Gazdaságkutató Intézet elnöki tanácsának és az Orsz. Ipartanácsnak. A Budapesti Önkéntes Mentőegyesület alelnöke. Számos társadalmi és közgazdasági egyesület vezetésében vesz részt. Csanády László bányaigazgató, m. kir_ bányatanácsos, Tokod. 1885-ben Keszthelyen született. A bányászati főiskolát Selmecbányán végezte és mint bányamérnök Petrozsényben kezdte el pályafutását, ahonnan Tatabányára került. 1918-ban vette át a tokodi bánya vezetését. Mint főhadnagy vett részt a világháborúban és a 9. gy.ezred kötelékében a szerb és orosz fronton harcolt. Az ezüst és a bronz Sign. Laud. tulajdonosa. Szakirodalommal foglalkozik, egy