Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

velet. A világháborúban a 31. h. gy.-ezred­ben az orosz fronton harcolt, ahol meg is sebesült, később fölmentést kapott. A tatai tejcsarnok alapító tagja, 12 éve pénztárosa, a ref. egyház presbitere, közs. elöljáró, a takarékpénztár és a Hangya igazgatósági tagja. Neje: Bodroki Zsófia. Bodroki Sándor gazdálkodó, Tata. 1883­ban Tatán szül. Atyja néh. B. Mihály volt. Iskolái elvégzése után gazdálkodással kez­dett foglalkozni, 1908 óta önálló gazda. Je­lenleg 40 holdnyi földjét műveli. A tatai és a szomodi községi állatkiállításon résztvett tehenével oklevelet is nyert. A tatai tejszö­vetkezet vál. és alapító tagja. Neje: Her­czegh Eszter. Gyermekei: Eszter: Széles Ferencné, Sándor és László. Sógora: Her­czegh Dániel a szerbek fogságában halt meg 1915-ben. bölcskei Bogár Lenke ny. községi óvónő, Ács. A pozsonymegyei Deáki községben szül. Iskoláit és a képzőt Pozsonyban vé­gezte, oklevelét 1895-ben nyerte el. Ácson kezdte el működését és 1895-től 1936-ig, tehát 41 évig végezte áldásos működését. Lelkiismeretes, buzgó és odaadó munkás­sága közmegbecsülést és köztiszteletet biz­tosított számára. A vármegyei népm. biz. tagja. Édesatyja f B. József ref. fötanitó volt, Deákin. Bognár János el. isk. igazgató, Esztergom. 1884-ben született. Tanulmányait szülővá­rosában, Esztergomban végezte. Pedagó­giai működését a nógrádmegyei Etes köz­ségben kezdte meg 1904-ben. Később Ipoly­szalkán, a nyitramegyei Csolnokon, Pös­tyénben tanít, 1919-ben Süttőn mint igaz­gatótanító, 1925 óta Esztergomban a Szent­tamási fiúiskola igazgatója megszakítás nél­kül. A világháború alatt az orosz fronton teljesít szolgálatot a 26. k. gy.-ezred köte­lékében. Az O. K. H. felügy. biz. elnöke, a Szenttamási olvasókör alelnöke, a Társu­lati óvoda pénztárosa, úgyszintén pénztár­noka az Esztergomban végzett tanítók szö­vetségének. Neje: Hófer Stefánia, gyerme­kei: Béla, Edith, Zoltán, László. Bognár Károly ny. máv. s.-tiszt. Tóváros. 1887-ben Csákváron szül. Középiskoláit Székesfehérváron végezte és 1907-ben Fiú­méban kezdte el szolgálatát, ahonnan Bu­dapestre helyezték és az igazgatósághoz osztották be, ahol 1937-ig szolgált. A há­ború befejezésekor hazafias magatartása miatt menekült és Tóvárosra került. A Ma­gyar Asztaltársaság tagja. Neje: Cseles Lujza, gyermekei: Ilonka, férj. Dobos Im­réné oki. uradalmi intéző Tatán és Szilvia. Bohon Lajos vármegyei hordójelző, Esz­tergom. 1911-ben Esztergomban született. Atyja, néhai B. Lajos is a vármegyei mér­tékhitelesítő hivatalban működött. Régi esz­tergomi család. Iskoláit Esztergomban vé­gezte, majd Dorogon és a helybeli Petz­gyárban volt gyakornok, 1934 óta pedig mint vármegyei hordójelző működik. Bokros Lajos gazdálkodó, Gyermely. 1896-ban szül. Gyermelyen. ősei már a köz­ség alapításában is résztvettek. 28 holdon gazdálkodik családjával. A 12. gyalogezred­ben az orosz fronton harcolt, ahol orosz fogságba esett és 3 évig volt távol a hazá­tól. 1930-ban választották községi képvise­lővé. A Hangya felügyelő biz. tagja. Fele­sége: Tóth Eszter, gyermekei: Gábor és Lajos. Ifj. Bokros Lajcis gazdálkodó, Gyermely. 1900-ban szül. Gyermelyen. Atyja B. János gyermelyi gazdálkodó, ősrégi gyermelyi családból ered. A háborúban a 19. vadász zászlóaljban az olasz fronton harcolt. 1936­ban választották be a községi képviselőtes­tületbe, a református egyház magtárkeze­lője. Neje: Pátkai Etel, gyermekei: Eszter, Vilma, Ida, Zsigmond, Benő és Juliska. Bölcsek Rezső nyug. M. Á. K. föaknász, O. K. H. könyvelő, Héreg. 1884-ben Sári­sápon szül. Középiskolát Tatabányán, szak­iskolát Pécsen végezte. Mint föaknász Tata­bányán teljesített szolgálatot 1921-ig, majd Héregen telepedett le, ahol gazdálkodással, bércsépléssel foglalkozik. Saját erejéből da­rálómalmot is létesített 1922-ben. Neje: Só­lyomi Margit, régi héregi családból szár­mazik, kinek atyja, f S. János, hgprímási főerdész, nagyatyja pedig a község jegy­zője volt. Két gyermeke van; Katalin: férj. Morvái Ferencné és Lajos. polyáni Boldizsár István ref. igazgató­tanító, kántor, Komárom. 1896-ban Litéren szül. Iskoláit Eperjesen, Szegeden, a taní­tóképzőt Nagykőrösön végezte, oklevelet 1918-ban nyert. A veszprémi kir. tanfelügye­lőségen kezdte el működését, majd Várpa­lota, Vilonya és Balatonszöllősön tényke­dett és 1927-ben került Komáromba. 1934­ben igazgatói címet ért el. A háborúban a 19. gy.-ezredben az orosz fronton harcolt, sebesült, hadnagyi rangban szerelt le. A Ká­roly cs.-kereszt, sebesülési érem, az osztrák és magyar háborús emlékérem tulajdonosa. Az ifjúsági egyesület, a ref. énekkar veze­tője, ref. egyház kántora, ipariskolai tanító. Külön tanfolyamon iparrajziskolai és köz­ismereti tantárgyak tanítására nyert képe­sítést. Neje: Csabafi Irén, gyermekei: Ist­ván és Árpád. Bolgárfalvi M. Alerina, a Szatmári Irgal­mas Nővérek magyarországi tartományának főnöknője, Esztergom. Erdélyben született s tanulmányait Szatmáron és Bpesten vé­gezte el. Működését Léván kezdte el, ahol 29 évig, majd Sátoraljaújhelyen 6 évig mű­ködik már mint házfőnöknő. 1930-ban ke­rül először Esztergomba és mint gimnáziumi tanár 4 évig működik, majd 1934—1936-ig a székesfehérvári Ferenc József nőnevelő intézet főnöknője. 1936-ban ismét Eszter­gomba jön s előbb mint vikária, majd 1937 január 1-től mint az újonnan megalakult tartománynak első főnöknője ténykedik. Egyben a gimnáziumi kongregáció veze­699

Next

/
Thumbnails
Contents