Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

városban. 1763 június 28-án heves földrengés rázta ineg a talajt, súlyos károkat okozva a városnak. Az egykori feljegyzések szerint 7 templom és 277 ház dűlt össze, míg 785 lakóház erősen megrongálódott, 63 ember meghalt, 102 pedig megsebesült. Mária Terézia félve a csapás megismétlődésétől, Komáromot a Duna túlsó partján akarta újjáépíteni, de a koldusbotra jutott lakosság ragaszkodása folytán a városi tanács a királyasszony javaslatát elvetette. Sajnos, Mária Terézia félelme indokolt volt, mert 1783 április 22-én ismét megmozdult a föld Komárom alatt. Ekkor több mint 500 ház dűlt romba. 1822 februárjában újból földrengés, 1823-ban pedig óriási tűzvész sújtotta a várost. Ötvenkét ház porig égett s a kár mintegy 100.000 frt-ra rúgott. 1831-ben a kolerajárvány 700 áldozatot szedett a fővárosban. 1848 szept. 17-én újból tűz emésztette el öt templomát, 389 házat, köztük a vármegye- és városházát és az iskolát. A kár egykori becslés szerint 1.160.000 frt-ot tett ki. Sokat szenvedett a város a szabadságharc alatt is, amikor 108.503 frt kárt okoztak az osztrák bombák. 1809 februárjában a tomboló árvíz 319 házat döntött össze, a kár 288.383 frt volt. Az 1849 februárjában megismétlődő árvíznek 177 ház esett áldozatául. A kár 156.000 frt-ot tett ki. Az árvízveszély 1876-ban és 1880-ban is megrémítette Komárom lakóit. Ekkor esett áldozatul az újonnan épült híd is. Komárom városa igen fontos szerepet vitt a napoleoni háborúk idején. A wagrami csatavesztés után Komárom lett a monarchia középpontja. Itt volt a főhadiszállás és itt voltak elraktározva a Habsburg-ház mesébe illő és vagyonokat érő kincsei is. A 48-as önvédelmi harcban legendás hős honvédeink háromszor mérték össze erejüket Komáromnál az osztrák túlerővel szemben s Komárom volt az a város, ahol a legtovább lengett a magyar nemzeti lobogó. Görgey 24.000 honvédje 1849 április 26-án ütközött meg Komáromnál Schlick tábornok 30.000 osztrák katonájával, akiket elkeseredett véres küzdelemben megszalasztott. A komáromi diadal, sajnos, 800 honvéd életébe került, de az ellenség veszteséglistáján 2000 osztrák halott szerepelt. Az osztrák seregeknek ez a súlyos veresége érlelte meg az oroszok segítségül hívását, amely aztán megfordította a hadiszerencsét. Haynau seregei július 2-án ugyancsak Komáromnál találkoztak Görgey honvédeivel. A küzdelem egyik félnek sem hozott diadalt s úgy a honvédek, mint a császáriak visszavonultak. Ebben a csatában 1500 honvéd halt hősi halált és itt sebesült meg Görgey Artúr, a hős tábornok is. Még egy összecsapás volt Komáromnál, a július 11-i, amikor a vitézül küzdő honvédek az osztrák túlerővel szemben kénytelenek voltak visszavonulni. Fájdalmas nap volt ez, mert a harcteret több mint 1500 fiatal honvéd kiömlött vére festette pirosra. Hasztalan küzdött Magyarország, a túlerővel nem bírt megbirkózni és a magyar szabadság vérözönbe fulladt. Világosnál porba hullottak a magyar fegyverek, elbukott a magyar szabadság. Magyarországon most már csak Komárom várfalain lengett még a piros-fehér-zöld nemzeti lobogó. Az utolsó várat, Komáromot Klapka védte a 44.000 főből álló osztrákorosz sereggel szemben. Paskievics, Csorics, Alcaini és Haynau fenyegető felszólításai hosszú ideig süket fülekre találtak. Végül Klapka, látva a kilátástalan harcot, hogy elkerülje a további fölösleges vérontást, 1849 szeptember 1-én megkezdte a békeakudozást. A hódolati szerződést 1849 szeptember 27-én kötötték meg a Komáromhoz közel fekvő Puszta-Harkályon. Komárom városát sem az elemi csapások, sem a Világos utáni önkényuralom rettenetes korszaka nem törte meg, sőt újabb erőt adott a város lelkes polgárainak. A kiegyezés után Komárom sz. kir. város egyre jobban fejlődött s a Dunántúlnak egyik fő erőssége és büszkesége lett. Későb a világháború, majd az összeomlást követő kommunizmus korbácsolta végig a várost, hogy aztán a mindenkori idők legborzalmasabb béke631