Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

kötése után Csehszlovákiához csatolják. Komárom városa tehát egyelőre elveszett Magyarország számára, s most csak a túlparton elterülő és egyre jobban fejlődő Komáromújvárosban él tovább számunkra. Komáromújváros, azaz Komárom megyei város a régi Komárom sz. kir. várossal szemben, a birtokunkban maradt csonka földön terül el. Az egyre fokozottabban fejlődő város területe 2172 k. hold, lakosainak a száma pedig 7562, akik anyanyelvre nézve majdnem mind magyarok. Felekezeti megoszlás szerint a város lakosságából 5529 r. kat., 1402 ref., 346 ev. és 192 zsidó, 59 g. kat., 2 g. kel., 32 egyéb. Az új város helyén feküdt hajdan Monostor helység és Révkomárom. Az előbbiről 1541-től kezdve már nem tudunk semmit, az utóbbinak a neve pedig Nagy-Komáromra ruháztatott át. Komáromújváros szülőanyja tulajdonképpen az a föld volt, amely azelőtt Szőnyihöz tartozott s 1768-ban még nevét sem ismertük. Később egyre jobban és jobban fejlődött ez a kis helység, úgy hogy végül is Üjszőny néven önálló községgé alakult át. Üjszőnyben ezidőtájt igen sok tót is megfordult, akik a falut Edamnak nevezték el. A községnek Nagy Lajos idején még csak alig 900 lakosa volt, de 1890-ben ez a szám már majdnem megkétszereződött. A község gyors fejlődését elsősorban a Győr—bécsi és a Budapest—győri vasútvonalnak köszönhette, majd mikor megépült a vashíd is, mint Komárom sz. kir. város elővárosa 1900-ban egyesültek egymással. Az egymásután épülő gyárak révén lakóinak a száma 1900-ban már 2560, 1910-ben pedig 3526-ra emelkedett. A Magyarországra zúduló szerencsétlen trianoni béke diktátuma után alaposan megnövekedett a városka lakossága. A cseh uralom alá jutott véreink közül igen sokan költöztek át MagyarKomáromba. A magyar élniakarás és alkotói készség a gyászos trianoni békekötés után is megmutatta, hogy a nemzet nem adja meg magát sorsának és szinte márólholnapra a szebbnél szebb épületek és intézmények egész sorát alkotta meg, melyek közül a városháza, a kir. járásbíróság, pénzügyigazgatóság, a polg. fiúés leányiskola, a dr. Antal Gábor ref. elemi iskola, az ág. ev. imaház, az új róm. kat. templom és a rendőrségi palota emelhető ki. Ezenkívül számos középület és szép magánépítkezések tették csakhamar csinossá a várost, melyhez még hozzátartozik Koppánmonostor körülbelül 1000 lélekkel, valamint a Csillag, Igmándi és a Monostori várerőd is. Köröskörül pompás gyárak dolgoznak. Lenfonó, lenszövő, vasöntő és textil gépgyár, fürésztelep és gőzmalom létesült. Van állandó filmszínháza, strandfürdője, kávéháza, szállodája több vendégszobával, csinos városi nívójú üzletek és vendéglők ékesítik. A vizet vízvezeték szolgáltatja, mely mint unikum említhető meg, hogy a Csehszlovák köztársasághoz elcsatolt részen levő Komáromból kapja. Három hősi emlékmüve hódol a világháború hőseinek. A külföldön is ismert Igmándi keserűvíz telep gyűjtő- és elosztótelepe is itt van. Piaci napja hétfő és csütörtök, évente hat vásárt tart. Sajtója a Komárommegyei Hírlap: Pathó Gyula szerkesztésében, a Katholikus Tudósító: Farkas József tanító, és a Ref. Egyházi Értesítő: Mohácsi Gyula ref. tanító szerkesztésében. Szép vasúti és hajóállomása, valamint a Bécs— budapesti autóbusznak megállóhelye van. A város vámszedési jogot élvez, három vámját ő maga, egy vámját pedig a m. kir. államrendőrség kezeli. A római katolikus egyház kezdetben a szőnyi plébániához tartozott. Részint Szőnyből, részint a cseh Komáromból adminisztrálták. A békekötés után Fetser Antal győri megyéspüspök 1921-ben helyi káplánságot létesített, melynek első lelkésze kissurányi Surányi Ferenc plébános lett, helyi lelkészi meg632