Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

országban csupán Pest, Debrecen, Pozsony, Szeged, Szabadka, Buda, Miskolc, Üjvidék és Székesfehérvár voltak népesebbek. A lakosság száma 1850-ben ugyan kissé csökkent (11.214), de azután, mint az alábbi kimutatás is bizonyítja, hogy ismét emelkedésnek indult: 1857-ben 11.951 polgári lakos 1869-ben 12.256 1880-ban 13.108 n 1900-ban 19.996 a 1910-ben 22.337 a Komárom legősibb lakói királyi udvarnokok voltak, akik IV. Bélától ugyanolyan kiváltságot kaptak, mint Buda városának polgárai. A várjobbágyok urbáriumát királyi biztosok készítették 1592-ben. Ebben az időben egy-egy házhoz 21 szántóföldből álló egész telek is tartozott. A város lakossága I. Lipót uralkodása alatt váltotta meg magát 418 forintért. Amíg Komárom sz. kir. város lett, „három státusbeli bírák" intézték az ügyes-bajos dolgokat a városi tanáccsal karöltve. Szabad királyi várossá Mária Terézia királyasszony 1748 március 16-án kelt diplomájában tette Komáromot, megjegyzendő, hogy ennek a kitüntető jognak az adományozása azonban súlyos 71.500 frt-jába került a városnak. A legrégibb adóösszeírás 1715-ből maradt ránk, amelyből megtudjuk, hogy a legnagyobb jövedelemmel a szabók, molnárok, kereskedők, csizmadiák, tímárok stb. rendelkeztek. Az 1775. évi összeírásban különösen sok csizmadia, fazekas, molnár, szűcs, szabó, takács, mészáros stb. élt Komáromban. Rajtuk kívül számos földműves is élt a városban, akiket „szekeres gazdák"-nak neveztek. • A nyugatról jött „új hit" a városban állomásozó német katonák által igen korán elterjedt Komáromban. A lutheránusoknak már 1527-ben volt templomuk a várban, de fokozottabb mértékben csak Huszár Gál prédikátor fellépésével kezdődött Kálvin és Luther tanainak terjesztése Komárom városában. A jeles prédikátor fáradozásának gyümölcseként a 16. században Komárom protestánt várossá lett, ahol katolikus pap nem is misézhetett. - Az elnyomott katolikus lakosság csak Pázmány Péter erélyes közbelépésére kapta vissza elűzött papját. Ettől kezdve egyre-másra jelentek meg különféle buzgó szerzetesek a város falai között. A visszatérítésben különösen a jezsuiták jeleskedtek, akik 1649-ben jöttek Komáromba. Komárom lassan ismét katolikus várossá lett, sőt 1666-ban hosszú szünet után megint katolikus embert választottak a város bírájává. A reformátusok és evangélikusok templomát elvették, lelkészeiket pedig a pozsonyi vértörvényszék elé idézték. Közülük sokat súlyos gályarabságba vetettek. A katolikusok térhódítását mutatja, hogy 1680-ban 500 komáromi házból 380-ban, 1716-ban pedig 904 ház közül 489-ben laktak katolikusok és 393-ban protestánsok. A 19. század elején még jobban megnövekedett a római katolikusok száma, akik most már 10.592-en voltak. Sorrendben utánuk a protestánsok következtek 6526, az izraeliták 409 és a görög keletiek 256 lélekszámmal. Bár a zsidók csak II. József, a kalapos király uralkodása alatt telepedtek le Komáromban, számuk mégis egyre jobban emelkedett. A 19. században 400, 1910-ben pedig már 2400 zsidó lakott a városban. Komárom városát fennállása óta számtalan súlyos csapás érte, amelyet a városhoz töretlen hűséggel ragaszkodó népe csak hosszú keserves évek alatt tudott kiheverni. A 18. század elején pusztító járvány söpört végig az országon, átvonulva Komáromon is, amely csaknem egy álló esztendeig tombolt a 630