Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

díszteremmel; a Népház, 750 ülőhelyes színházi és mozi előadás céljára alkalmas helyiséggel, ugyanezen épületben nyertek elhelyezést a Tatabányai Olvasókör helyiségei 2344 kötetes könyvtárral; három Munkáskaszinó külön épületben, könyvtár, olvasó-, játék- és táncteremmel. Azonkívül több kisebb egyesület, mint Katolikus Ifjúsági Egyesület, Iparosok és Kereskedők Olvasó Köre, Művezetők tatabányai fiókja, dalárdák gondoskodnak a lakosság szellemi szükségletének hazafias és valláserkölcsi irányú kielégítéséről. Itt említjük meg, mint a község egyik jelentős kulturális egyesületét, a „Tatabánya Bánya- és Ipartelepeinek Dalkörét", amely 1923-ban alakult meg „Felsőgallai Polgári Dalkör" címen a bányaigazgatóság erkölcsi és anyagi támogatásával. 1925 óta tagja az Orsz. Magy. Dalosszövetségnek. A dalkör 1925-ben zászlóavató ünnepségen vett részt Szombathelyen és 1926-ban már I. díjat nyert Pécsen a könnyű müdal-csoportban, 1927-ben pedig Szegeden nyert emléktárgyat. 1928-ban zászlót avat és 1929-ben a debreceni orsz. dalosversenyen kapott emléktárgyat. A tatabányai „Remény" dalkör és az újtelepi munkáskaszinó csatlakozott az egyesülethez és azóta van a jelenlegi neve. 1930-ban az esztergomi kerületi dalosünnepélyen, majd 1931-ben a komáromi Szt. Imre Dalkör zászlószentelő ünnepélyén működött közre igen szép sikerrel. 1932-ben a győri ker. dalosversenyen a könnyű műdal-csoport I. helyezettje lett, 1933-ban a bpesti orsz. dalosversenyen emléktárgyat kapott, majd 1934 május havában Siófokon a balatoni vándor-dalosversenyen a könnyű műdal-csoport I. díját és a csoport vándordíját nyerte. A tatatóvárosi körzet versenyén a nehéz müdal-csoportban I. helyezést ért el. Részt vesz, számos hazafias, kulturális ünnepélyen és minden évben hangversenyen szerepel. Ügyvezető elnöke: Ray Lajos, vezető karnagya a megalakulás óta: Kirchner Lajos. Társkarnagyok: Ogonovszky Ernő és Koller Ferenc. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a ,,Tatabányai Bányazenekar" fúvó- és vonós-együttesét sem, amely eredményes múltjára büszkén tekinthet vissza. 1928-ban alakult meg Riedl Vince karnagy vezetésével, amikor 12 tagból állt.. A bányaigazgatóság kellő anyagi áldozattól sem riadt vissza, hogy ezt a kulturális egyesületet támogassa és így vált lehetővé, hogy a zenekar ma már 30 tagból áll. A bányatársulat tisztikaszinójában rendezett hangversenyeken, valamint más ünnepélyes alkalommal nehéz klasszikus, romantikus és könnyű zenei müveket adott elő osztatlan elismerés mellett és a legkényesebb igényeket kielégítően. Ma is részt vesz minden ünnepélyen, tavasztól őszig pedig a tatabányai erdőben vasárnaponként ad szórakoztató zenét. Az egykori tatai lóversenyeken a bányazenekar kiváló fúvó-együttese gyönyörködtette a közönséget. Karmestere: Ogonovszky Ernő. Tata-Tóváros. Két testvér-község a tatai járásban, a Vértes és Gerecse között fekvő úgynevezett tatai völgyben. A festői szép vidéket a Vértes és Gerecse erdőkoszoíúzta hegyei veszik körül, míg lent a völgyben Tata és Tóváros területe oly gazdag bővizű, gyógyító erejű forrásokban, amelynek párját egész Magyarországon nem lehet találni. Erdős, vízben gazdag területe a kőkorszaktól kezdődően minden kor embereinek alkalmas lakhelyül szolgált. A kőkorszaktól egész a jelen időkig minden kultúra képviselve van a tatai leletekben. A római uralom alatt fontosabb kolónia lehetett, bár római nevét nem tudjuk. Tata történelmünkben már Szent István uralkodása alatt kezd szerepelni. Alapítója az Apuliából beköltözött San Severinoi gróf Deodatus, Szent István keresztatyja volt, aki az egész vidéket királyi adományban kapta. Deodatus 606