Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

száma 110—130 között van, és négy tanerő látja el az oktatást mindkét iskolában. ,4 ref. elemi népiskola 1682-ben alakult. A jelenlegi iskola 1910-ben épült egy tanteremmel, ahol 30—35 gyermek oktatását Kovács Béla kántor-tanító látja el. A községben állami óvoda is működik. A község hitelintézete a Tarjáni Hitelszövetkezet, mint az O. K. H. tagja, melyet 1894-ben Onody Zsigmond alapított. Célja a helybeli gazdatársadalom hitelellátása. Elnöke: Schalkhammer András, alelnök: Schmiedt József, pénztáros: Ujszászi József, ügyv. könyvelő: Krancz Antal. Felügyelő bizottsági elnök: Trézl János. Tagjainak száma 100. A községben működik a Tarjáni Újerdö Birtokosság, melynek területe 572 kat. holdon terül el, célja a tagok tüzelővel való ellátása, részesedés szerint. Mint vadászterület haszonbérbe van adva gróf Esterházy Ferencnek. Tagok száma 316. Elnök: Kindler Pál, pénztáros: Krancz Antal, jegyző: Nagy Mátyás. A Tarjáni Telkes Jobbágyok és Zsellérek Erdöbirtokossága, Tarján községbeli volt Úrbéres Közbirtokosság még a mult században alakult, a községbeli polgárok faszükségletének ellátására. Elnök: Pertl György, jegyző: Palkovich Béla, erdőgazda: Major József, pénztáros: Schneider Ferenc. A községben lévő ,,Szentlélekhez" címzett gyógyszertárat a jelenlegi tulajdonos, Major Elek alapította 1894-ben, és a község első gyógyszertára. A fővárosi nívójú patika teljesen ki tudja elégíteni a község és környékének: Tarján, Tardos, Vértestolna, Héreg, Gyermely és Szomor községek gyógyszerszükségletét. A községben két,orvos, egy szülésznő lakik. Szegényház van. A legközelebbi közkórház 44 km-re Esztergom. A község ivóvize rossz. Tatabánya. Nagyközség a tatai járásban. A helység abból a bányatelepből keletkezett, mely 1897-ben Alsógalla kisközség határában az ez évben feltárásra került szénbányák köré létesült. E telep 1897—1902-ig közigazgatásilag Alsógallához tartozott. Ekkor kivált Alsógalla kötelékéből és önálló kisközséggé alakult s 1923-ban szerveztetett át nagyközséggé. 1933-ban az addig szintén Alsógallához tartozó Suligói telepek nagyrésze is Tatabányához csatoltatott. E szénterület nemzeti vagyonunk legjelentősebb tételei közé számít s ezért kötelességünk, hogy minél többen és minél jobban megismerjük. (Szakszerű ismertetés céljából a Városkultúra 1934. évi 8—9. számban megjelent tanulmányt vettük alapul, •— mivel újabb ismertetés nem állott rendelkezésünkre — s ezért azon csak jelentéktelen betoldást eszközöltünk.) A mult század negyvenes éveiben észleltek már szénnyomokat Komárom megye délkeleti határán, Vértessomlyó község közelében, sőt az Esterházy-uradalom jelentéktelen bányászatot is folytatott itt, melyet még a 90-es évek előtt beszüntettek. Ez a körülmény azonban felhívta Királyi Hercz Zsigmond — a tatai bányászat megalapítójának — figyelmét s 1894-ben kitűnő szakférfiak vizsgálták meg a somlyói szénelőjövetelt, melyet gyenge minőségénél fogva nem tartottak alkalmasnak nagyobb arányú kiaknázásra. A kutatást azonban nem hagyták abban s beható földtani vizsgálatok után Bánhida község határában ismételten próbálkoztak mélyfúrással. Az eredmény felülmúlt minden hozzáfűzött várakozást. Ugyanis itt 116 in mélységben 5.80 m vastagságú szénrétegre akadtak, melyet magas hőhatályú (5500 hőegység) szurokfekete szénréteg képezett. A gyors egymásutánban elvégeztetett fúrások kb. 200 millió tonna szén előjövetelét állapították meg. E szénrétegek több községhez tartozó 601