Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

földterület mélyében fekszenek, a gócpont azonban Alsó- és Felsőgalla és Bánhida községek közötti területen van, mely terület tatai szénmedence néven jelöltetik. A tatai szénmedence a Vértes- és Gerecse-hegység által alkotott öbölben fekszik. A szénmedencét kelet, dél és délnyugat felől triászkorú dolomit- és mészkőhegységek veszik körül. Az ezek által alkotott medencét harmadkori eocén- és oligocénképződmények töltik ki. Az alsó eocén rétegcsoport édesvízi lerakódásai között találjuk az 5—24 m vastagságú széntelepet, mely fölött kövületekben gazdag tengeri lerakódások fekszenek és ezek képleteit a diluviumhoz és alluviumhoz tartozó lösz és futóhomok borítja. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 1897. év februárjában indította meg szénkitermelését és ezzel karöltve haladt a munkástelep építése is. A megindult széntermeléssel kapcsolatban épültek a központi gépház, a villamos erőátviteli telep, a külszíni szállító kötélpályák, a szénosztályozó és rakodó. A következő években egymásután több akna mélyítése következett s az eként elért nagyobbarányú széntermeléssel lépést tartott a bányatelep gyors iramban való kiépítése és a munkásjóléti közintézmények fokozatos kifejlesztése is. Tatabányán a szénbányászaton kívül létesültek: a brikettgyár (Tatabánya), kőbánya, mészégető üzem (Felsőgalla), gép-, villamos- és ácsmühely, portland- és bauxitcementgyár (Felsőgalla), téglagyár (Felsőgalla), mészhomoktéglagyár, faimpregnáló telep, karbidgyár (Felsőgalla), szénpároló (Felsőgalla) és kátrányfeldolgozó üzem. Kétségtelen, hogy a bányaüzem rohamos fejlődését elsősorban a szén kiváló minőségének köszönheti. A brikett, mész és cement gyors térhódításának e termékek kiváló minősége alkotja az alapját. A tatai szén hidrogéndús, csekély hamutartalommal bír, melegfejlesztő képessége 5300—5600 kalória. A szénrétegek vastagsága általában 12 m, de egyes helyeken 24 m-t is elér. A szén feltárása és lefejtésre való előkészítése aknákban történik. A kifejtett területeket iszaptömedékkel gondosan betömik, hogy minden előfordulható szerencsétlenségnek elejét vegyék. A bánya eddig összesen 12 szénszállító lejtős aknát mélyített le. Jelenleg kilenc akna áll üzemben, 4184 méter hosszúságban, azonkívül 16 függőleges személyszállító- és segédakna 1971 méter mélységgel. A legnagyobb függőleges aknamélység 205 méter. A bányában kihajtott vágatok hossza 106.591 méter, a földalatti bányavasutak sínpár hossza pedig 130.865 méter. Az aknák főbb szállító vágatai, valamint a lejtős aknák és a függőpályák végtelenkötél szállító berendezéssel rendelkeznek, aminek folytán a bányában megrakott széncsillék minden átrakás nélkül kerülnek a vasúti állomások mellett lévő szénosztályozókra. A külszíni szénszállító függőpályák és a kötélpályák hossza 7232 méter. Az osztályozókon a szenet különböző rendszerű rostákon szemnagyság szerint osztályozzák. A szén mint darabos-, kocka-, dió-, akna- vagy daraszén kerül a piacra. A bányák vasúti állomásai Felsőgalla, Bánhida és Tatabánya. Tatabánya széntermelése 1913-ban érte el a legmagasabb fokot. A termelés ezévben 20,000.000 métermázsa volt. A háború alatt, valamint az ezt követő forradalmak idejében a széntermelés fokozatosan évi 8,520.000 métermázsára csökkent le. A tanácsköztársaság bukása után a széntermelés évről-évre emelkedett egészen 1925-ig, amikor is a gazdasági pangás következtében a szénpiac annyira leromlott, hogy a széntermelés csökkentése és üzemszünetes napok beiktatása vált szükségessé. Az aknák berendezése és felkészültsége folytán évi 20,000.000 métermázsa termelése minden további nélkül lehetséges. A napi széntermelés jelenleg 650 vágón körül mozog. 602