Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

1911-ben alapított Magyar Géza ev. lelkész és Meskó Károly Hangya igazgató. Célja a helyi lakosság olcsó és jó ellátása. A Szövetkezet saját házában működik, ahol korcsmája is van. A szövetkezet 1260 üzletrésszel, 2520 pengő alaptőkével és 3000 pengő tartalék tőkével, 16.000 pengős árukészlettel rendelkezik. Ügyvezető elnöke: Magyar Géza, 5 igazgatósági és 11 tagú felügyelőbiz. elnöke: Barabás György. Karpatuspuszta gr. Esterházy Móric uradalmához tartozik, 600 holdon terül el. Mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozik és 17 családnak ad állandó kenyeret, valamint 18 pár aratót és 4—5 napszámost foglalkoztat. Az uradalom vezetője: Láng Géza urad. kasznár. Az uradalmi téglagyár körülbelül 6—7 kat. holdon fekszik, modern berendezésű, évi 200.000 darab termeléssel téglából és 100.000 darab fedőcseréppel, mely mennyiség főleg a környék és az uradalom szükségletét fedezi. A körorvos Bokodon, 8 km-re lakik, ugyancsak ott van a legközelebbi gyógyszertár is. Közkórház a 60 km-re fekvő Győrben van. Az okleveles szülésznő helyben lakik. A községben jó ivóvíz csak 1 közkútban és 1 magánkútban van. Szend. Kisközség a gesztesi járásban, nyugat felé rónán, kelet felé pedig lassan emelkedő dombon épült. Hozzátartozik Alajosmajor. Szend területét valószínűleg a rómaiak is lakták. 1790-ben lebontott róm. kat. kápolna alapjában „Bonae Fortunáé M. Seplimus Valentinus Deg. B. Rig. Ex Voto" felirattal nagy kőtömböt találtak, ami megerősíti a történetírókat feltevésükben. Okleveleinkben 1421-ben találkozunk Zend nevével először. Zenth-i részbirtokára a gondovai Fancs fia László nyer 1435-ben Zsigmond királytól új adománylevelet. Kívüle több köznemesnek volt birtoka a helységben. Nagyon valószínű, hogy a középkorban egyházas hely volt, mert a 18. század közepén az úgynevezett Ingó réten egy 3 mázsás, Szűz Mária képével díszített harangot találtak besüppedve az ingoványba, amit bizonyára a török elől menekülő korábbi lakosság süllyeszthetett ide. (E harang előbb az evang., később a r. kat. egyházban nyert elhelyezést, de az 1856. évi nagy tűzvész alkalmával az égő toronyban megolvadva elpusztult.) 1516-ban Battyán Benedek budai várnagy elzálogosítja itteni birtokát Sárkány Ambrusnak. Időközben a Bán, majd az Enyingi Török-család szerez birtokot a faluban, mely később az Esterházyak kezére került, s tulajdonukban maradt a legújabb időkig. Szend elpusztult 1543-ban, mint a legtöbb környező falu. A 17. század első felében hol rövidebb, hol hosszabb időre megült hely, maradandóan azonban 1643 után népesült be, nagyobbrészt ref. vallású magyar, kisebbrészt ág. ev. vallású tót jobbágyokkal. A reformátusok mindjárt anyaegyházat alkottak, mely — bár a vallásüldözések idején többször feloszlatott — ma is fenn áll és a Dunántúli Egyházkerület tatai egyházmegyéjéhez tartozik, püspöke: Medgyaszay Vince, esperese: Löke Károly. Szenden 1612-től származó kegyszerek és más templomi felszerelések találtattak, ami bizonyítja az Egyház korai megalapítását. 1673-ban Szomory János, már mint prédikátor intézte az Egyház ügyeit, aki később gályarabságot szenvedett. Az első anyakönyvi bejegyzések 1712-től datálódnak és Komáromi János lelkész állította össze. A templom, amely műemlék, 1789-ben épült, és 1902-ben Koszta Sándor és neje új szószéket adományozott az egyháznak. Legutóbb 1936-ban renováltatott, jelenleg kifogástalan állapotban van. A 227 hívő lelki589