Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

szemben táplált ellenszenvét nemcsak ez a körülmény, hanem az is, hogy kedvelt kunjait kivételes bánásmódban részesítette és feleségét, aki mindenáron fékezni akarta, a Nyulak szigetén fogságba vetette s ha Ladomér érsek erélyesen fel nem lép, a boldogtalan királyné talán élete végéig rab marad. így azután a királyné visszatérhetett Esztergomba, ahova IV. László 1287-ben szintén eljött és bevallott javulása jeléül nemcsak kibékült Ladomérral, hanem egyházi adományokat is tett. A javulás azonban nem volt tartós, mert rövid idő múlva elhagyta Esztergomot és Bihar megyében a kőrösszegi várkastélyban

1 folytatta mulatozásait mindaddig, amíg a feleségeiket tőle féltő kunok 1290 július hó 10-én meg nem ölték. IV. Lászlónak ilyetén történt gyászos elmúlása Ladomér érseknek okozott újabb gondot, mert a trón betöltése tekintetében arra törekedett, hogy ne idegen viselje a koronát, hanem II. Endrének hasonnevű unokája, aki IV. László életében Bécsben tartózkodott és akinek álruhában kellett onnan elszöknie, hogy az uralkodást átvehesse. A Székesfehérvárt megkoronázott III. Endre ezután Óbudán megjelent az általa hirdetett országgyűlésen és 1201 szeptember 9-én már Esztergomban tartózkodott. III. Endrének rövid tizenegy évig tartott uralkodása csupa küzdelem volt. Az elődje alatt elbizakodott oligarchák féktelenségei nem ismertek határt. így a Huntpázmán eredetű Kázmér örökösei, nemkülönben a németújvári Henrik leszármazói valóságos rablóhadjáratot folytattak úgy a királyi, mint az egyházi birtokokkal szemben. Az előbbiek ellen indított eljárás során az országbíró ítélete kártérítésül 1294-ben az érseknek juttatta Kéménd és Bény határát, míg az utóbbiakkal szemben a királynak fegyveres erővel kellett fellépnie és sikerült is neki azokat megrendszabályoznia. Baja akadt a királynak Esztergom város hatóságával is. A város területén ugyanis nemcsak polgárság lakott, hanem elvegyült a polgárok közé az érsek és káptalan népének bizonyos része is és ezeket a város saját polgárainak akarta tekinteni mindazon kötelezettségekkel, amelyek a lakosokat terhelni szokták. Emiatt Ladomér érsek a királynál keresett orvoslást s a király személyesen jelent meg Esztergomban az ügynek elintézése végett. Itt megemlítjük, hogy a kérdés annyira elmérgesedett már, hogy az érsek a polgárokat egyházi átokkal is sújtotta, azonban az alól akkor, amikor 1294-ben a király közbenjöttével az ügy békésen elintéztetett, a feloldás is megtörtént.

2 Nagy csapást jelentett III. Endrére nézve Ladomér érseknek 1298-ban bekövetkezett elmúlása, mert az érsek személyében legodaadóbb hívét vesztette el s egyúttal csalódnia kellett annak utódjában. Az érseki szék ugyanis Gergely (Bicskei Botond fia) fehérvári prépostnak jutott. Az új érsek választása tekintetében azonban a püspöki kar nem volt egységes és emiatt a pápának kellett beavatkoznia. VII. Bonifác pápa a választást bizonyos időre függőben tartotta ugyan, de 1299 jan. 28-án mégis megerősítette Gergelyt, aki a pápai udvarban már azért is kedvelt személy volt, mert meggyőződéses híve volt annak a törekvésnek, amely az Anjou-háznak a magyar trónra juttatását munkálta. Ez az álláspontja első ízben már abban nyilvánult meg, hogy az 1298-i országgyűlésen való megjelenéstől tartózkodott, másodszor pedig abban, hogy az 1299-i országgyűlésen sem jelent meg, hanem követeket küldött s azoknak meghagyta, hogy panaszolják a királyt azzal, hogy az érsek javait nem tartja tiszteletben. Gergelynek ez a cselekedete nem maradhatott megtorlatlanul s a király a székesfehérvári országgyűlést követőleg megbízta Aba 1 Ennek helyét egy csonka erődtorony őrzi. A terület jelenleg Romániához tartozik és pedig közvetlenül az országhatáron. 2 Pauler Gy. i. m. II. 571. Itt említjük meg, hogy amennyiben 15 esztergomi mészáros a káptalant megkárosította, az egyházból kiközösíttetett. 8 65