Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Zak néven 1335-ben (Zichy okmt. I. 453), Zaak alakban 1440-ben (Dl. 13. 541; 1472: Körmendi llt. Apponyi n. 164.215) fordul elő. Némely történetírónk a Zách családról származónak mondja a község néveredetét, de eddig ezt még. okiratilag bebizonyítani nem sikerült. Egyébként középkori története valószínűleg Szend-ével rokon. Szák 1541-ben még 6 portával szerepelt az adólajstromban, két évre rá elpusztulván, majdnem 90 évig lakatlan puszta maradt. 1630 körül kezdte benépesíteni akkori földesura, gróf Nádasdy Ferenc, nyitramegyei ág. ev. vallású tótokkal, akik mindjárt egyházat is alapítottak. A meszléni concordia aláírói között (1638-ban) a száki prédikátor, Hollós Miklós is szerepel. Viszontagságos évtizedek jöhettek ezután a falura, mert 1643-ban ismét mint újonnan telepített hely szerepelt. 1649-ben a porták száma csak 3-ra volt tehető, 1690-ben mindössze 4 gazda lakott itt és 1693-ban újra mint elpusztult hely van felsorolva. De 1694-ben már ismét 9 gazda lakja és 1699-ben 28>4 telke van. A tót lakosság gyorsan megmagyarosodott, ősi vallását azonban mindvégig megtartotta. Ősi nyelvét, habár már nem is értette, még 100 év előtt is követelte az istentiszteletek alatt. A száki ev. egyház a legrégibbek egyike a megyében, hosszú időn át idejárt messze vidék evangélikus vallású hívője ájtatosságát végezni. Templomuk 1610-ben épült, de 1848-ban megújították. Lassan r. kat. németek és ref. vallású magyarok telepedtek le a régi tót lakossághoz. A mult század közepén még az öregek között a német és tót nyelv emlékezetben volt. A mai r. kat. templom a falun kívül fekvő dombra építtetett 1785-ben, azon helyre, hol egy régi zárda romjai voltak és az építésnél ennek köveit is felhasználták. E zárda a templariusoké lehetett valaha, mert a romok között a templariusok vörös habitusába öltöztetett holttestre bukkantak. Földesura a 18. sz.-tól kezdve az Esterházy család, akik itteni gazdaságukra nagy súlyt helyeztek. A lakosság megélhetési forrása a gabonatermelés, szőlőmívelés volt, azonkívül a nagy erdők hasznot hoztak a falunak. Az uraságnak nagy halastava, vízimalma, később 18 lóerőre berendezett ipartelepe volt, mely egy kétkövü malmot, a régi téglavetőt és fürésztelepet látta el egyszerre a szükséges hajtóerővel. Ma a lakosság fő megélhetési forrása a gabonatermelés. A község lakói közül 130-an vonultak hadba a világháború alatt és 32 áldozta legdrágább kincsét, az életét a Hazáért. A hadirokkantak száma 7. Szák lakóinak száma 731, valamennyien magyarok. Felekezet szerint 323 lélek r. kat., 51 a ref., 350 az evang. és 7 az izr. egyház híve. Foglalkozási tekintetben 659 lakós földműves, 19 iparos, 3 kereskedő, 4 tisztviselő és 60 bérmunkás. Házainak száma 159. Határa 2117 k. hold, melyből 1482 h. szántó,. 93 h. rét, 193 h. erdő, 288 h. legelő, 36 h. szőlő, 1 y

2 h. nádas és 78 h. terméketlen terület. Nagybirtok nincs a határban, csak 1 középbirtok, a fennmaradó terület törpebirtokosok kezén van. A kisipart 3 cipész, 2 bognár, 1 kádár, 3 kovács, 2 asztalos, 1 mészáros, 1 szabó, 2 molnár és 4 kőműves, a kereskedelmet 3 szatócsüzlet képviseli. A község piaca a 18 km-re fekvő Tata. Vasútállomása a Bánhida—pápai vosútvonalon van, postahivatala helyben. A tankötelesek oktatását 1 r. kat. 1 tantermes, 1 tanerős és 1 evang. ugyancsak 1 tantermes, 1 tanerős elemi iskola látja el. Az evangélikus iskola az egyház fennállása idején alakult, és 1888-ban épült. Egy tanteremmel, kizárólag evangélikus gyermekek részére. 50—60 rendes és kb. 30 ismétlős tanuló oktatója: Komjáthy Elemér kántor-tanító, egyházközségi jegyző. A római kai. iskola fenntartója a száki egyházközség. A jelenlegi iskola 1891-ben épült 1 tanteremben, amelyben osztatlan tanítás folyik I—VI. oszt.-ig. A tanulók száma átlagban 50—60, a továbbképzősökkel együtt. Az iskola tanítója: Vértes László. A Száki Fogy. és Értékesítő Szövetkezet működik a községben, melyet 588