Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

birtokában 600 darab üzletrész van. Az árszabályozás és értékesítés, valamint a község lakosainak olcsó áruval való ellátása terén a vezetőség elismerést vívott ki magának. Elnöke a szövetkezetnek: Jaksa Sándor, ügyvezetője: Kiss László ref. ig.-tanító. A körorvos Kocson lakik (8 km-re), ugyanott van a legközelebbi gyógyszertár is. A községi szülésznő helyben lakik. Legközelebbi kórház Győr. A község kútvize jó. A nagy háború a község 100 lakosát szólította fegyverbe, akik közül 22 vérzett el a különböző harctereken, hárman pedig megrokkantak. A közönség áldozatkészsége 1925-ben szobrot emelt a hősi halottak emlékének. Környe. Nagyközség az Általér mentén, a tatai járásban. Hozzátartoznak Erdőtagyos-puszta, Fácánkert-major, Irtás-major, Kistagyos-puszta, Környei-major, Nagypatár-, Nagytagyos- és Szentgyörgy-puszta. ősidők óta megült hely bronzkori telep maradványaival. A rómaiak uralma alatt népes kolónia, valószínűleg Quirium nevű erősséggel azonosíthatjuk. A római korból származó várának köveiből épült fel állítólag a majki kamaldeusok temploma és kolostora. A község egy 1446-ból származó oklevelében fordul elő először Kernye alakban. Vámjával együtt Gesztes várához tartozott; 1495-ben pedig a fejérmegyei Gerencsér vár tartozéka (legalább is vámja felerészben). Környe a mohácsi vész után mindjárt 1529-ben elpusztult az azóta a határába olvadt Szentgyörggyel és Tagyossal együtt. Benépesítésére már 1653-ban történt eredménytelen kísérlet. 1643-ban a gesztesi uradalom tartozéka, földesura gr. Csáky László. Ez évben ref. vallású magyarok szállták meg és rá 6 évre már 4'/2 porta után adózott. 1699-ben népes község, 77% porta iratik össze. Lakói valószínűleg Bars megyéből származtak. Ref. egyháza egyidejű a benépesítéssel. Bár artikuláris hely volt, egyháza az ellenreformáció idején elsőnek pusztult el s szentedényei a kömíődi egyházhoz kerültek. Ez időtájban (1727) jutott Környe is a gesztesi uradalommal gr. Esterházy Ferenc birtokába. A 17. század elején tótok telepedtek a magyarokhoz, akik csak rövid ideig laktak itt. 1745-ben a földesúr elűzte a régi lakosságot és helyükbe mosonmegyei németeket telepített s számukra a következő évben plébániát is szervezett. A mostani r. kat. templom 1866-ban épült. A lakosság megélhetési viszonyai kedvezően alakultak. Szántói bőségesen fizettek, mert Környe a legjobb búzatermő helyek közé tartozott. Roppant erdőségei, az abban berendezett nagy fácános, virágzó gyümölcs- és bortermelés növelték gazdasági értékét. Az Általér a falu alatt nagy halastavat képezett, melyben bőven élt hal. Ugyancsak e tó mellett volt hajdan felállítva vízimalma is. Környe lakosai közül 300-an küzdöttek a világháborúban és 40-en áldozták fel életüket a Hazáért. Az 1921-ben felállított hősi emléktábla hirdeti a dicső halottak emlékét. Népessége a 19. században szépen gyarapodott. 1828-ban 915, 1869-ben 1518 és 1920-ban 2445 lelket számlált. Az utolsó népszámlálás már csak 2285 lakost mutatott ki (1172 férfit és 1113 nőt). A természetes szaporodás ugyan 535 főre tehető, a két évtized között a népesség számbeli megfogyatkozását a nem olyan régen keletkezett bányaüzem szünetelése miatt elköltöző bányászok okozták. A lakosság magyar és német anyanyelvű (1061 és 1214), vallásuk r. kat. ,(2020) és ref. (202). Belterületen 1606, külterületen 679 egyén lakik. Házai573