Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

egyház, mely Istentiszteleteit eleinte az ősrégi kat. templomban tartotta. Valószínűleg ebből a korból származik a község régi pecsétje, melybe egy kos alakja van vésve. A lakosság számában bizonyos ingadozás tapasztalható a 17. század közepe és vége felé, aszerint, hogy mennyi háborgatásnak volt kitéve. Kocs szomszédos volt Tömőrddel, a pannonhalmi főapátság birtokával. Ennek feldúlása után hosszú évtizedeken át hűséges bérlői voltak a kocsiak a pusztán maradt Tömörd földjeinek, mellyel kapcsolatos határjárások alkalmával többször említtetik. 1643-tól kb. 1730-ig a Zichyek birtokbában találjuk a falut. A török uralom alóli felszabadulás után rohamosan fejlődik, míg 1649-ben 13, 1699-ben már 182% portával szerepel. Az ekkori lakosság között sok nemes család is volt. A 18. század elején gróf Esterházy tulajdonába került Kocs is, aki 1748-ban r. kat. plébániát állíttatott fel, a laásan beszivárgó katolikusok számára. A régi kat. templom pedig visszakerült a katolikusok kezére, melyet 1800-ban restauráltak. A mai ref. templom 1768-ban épült a réginek helyén. A nagy határ bőven el tudta tartani a lakosságot, habár földjei nem a legjobb termékenységűek voltak. Nagyobb esőzések idején a vízmosások sok kárt okoztak. 1818-ban a vízmosások nagy földcsuszamlást idéztek elő s ezért nagy költséggel épített vízfogókkal, csatornákkal próbáltak védekezni az ilyennemű károk ellen. Nagykiterjedésű szőlőin közepes minőségű bor terem. Híres volt a község állat-, főleg szarvasmarhatenyésztése. A 19. század elején lovaskaszárnya épült Kocson s később, az abszolutizmus idején, járási székhely lett. A 19. század második felében veszíteni kezd gazdasági jelentőségéből. Ezzel kapcsolatban a népesség számának alakulásában is kedvezőtlen változás állott be, mert 1880-ig folytonos fejlődést látunk abban, ekkor egyszerre csökkeni kezd s mély pontot 1910-ben éri el. (1836-ban 2734, 1880-ban 3066, 1910-ben 2832 lakos.) Kocs határában az ú. n. Kápolna-tó körül egy nagyobb telep épületmaradványai látszanak, közöttük egy templom- vagy klastromszerű épület romjai is. Ezek valószínűleg a török világban elpusztult Csicso falu maradványai, amely a 13. században a királyi tárnokok faluja volt. (Chichov) 1500-bán IgmándCsicsó (Wygman-Chythow) néven Hédervári Ferenc birtoka, aki elzálogosítja nővérének, Rozgonyi Istvánnénak. A 16. században közös földesura volt Kocscsal (Bakith család). 1705-ben Csicsó mellett a kurucok és labancok között nagy ütközet volt. A közelében levő Berek nevű völgy felett gömbölyű földhányás nyomai látszanak, amelyet a nép Tekevárnak nevez. Hogy milyen korból származik, nincs felderítve. Az egykori Csicsó terültén van az igrnándi keserűvíz-forrásainak legnagyobb része, melyek Schmidthauer Lajos komáromi gyógyszerész tulajdonában vannak. Ma Kocs 3034 lelket számlál, kik közül 1542 férfi és 1492 nő. Nemzetiség tekintetében valamennyien magyarok, vallásilag 2149 a ref., 804 a r. kat., 41 a g. kat., 50 az ág. ev., 21 az izr. egyház hívei. A lakosság elhelyezkedése 94%-ban bel- és 6%-ban külterületen történt, ennek megfelelően 580 ház épült a községben és 22 a külterületi lakott helyeken. A népesség foglalkozási tekintetben 93%-ban földművelő, 4%-ban iparos, 1%-ban kereskedő, 2%-ban tisztviselő. A község dombos, hegyes határa 10.135 k. hold, mely feloszlik 8717 hold szántóra, 363 hold rétre, 170 hold szőlőre, 306 hold legelőre, 80 hold erdőre, 15 hold nádasra, 22 hold kertre és 462 hold terméketlen területre. Az egyes birtokkategóriák minden csoportja képviselve van a határban, amelyből 1850 holdat gróf Esterházy Ferenc bir, a középbirtokosok száma 11, a 20— 25 holdas gazdáké 24 és az 1—20 holdasoké 520. A kocsi úrbéres telkes gazdák Legeltetési Társulatot szerveztek s 175 k. hold nagyságú legelőt bírnak. A lakosság állattenyésztése is magas fo569