Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ratlanul bekövetkezett halála. IV. Bélának fia Esztergomban helyeztetett örök nyugalomra a fratres minoresek

1 templomának sírboltjába ott nyugvó édesanyja mellé. Ezt a templomot IV. Béla a tatárjárás után építtette. A templom holfekvése vita tárgya.

2 Tudjuk, hogy IV. Béla hasonnevű fiának halálát rövid ideig élte túl, amenynyiben 1270-ben a Margit-szigeten (akkor „Nyulak szigetének" hívták) elhalálozott és hogy tetemét végső rendelkezése szerint Esztergomba szállították s ott nyugvó övéi mellé temették. A királyi hamvak azonban rövid ideig maradtak a ferencesek sírboltjában. Fülöp érsek ugyanis ezt a helyet nem találta méltónak és a család koporsóit a főszékesegyház sírboltjába vitette át. Ebből azonban baj támadt. A ferencesek ugyanis nemcsak hálásan gondoltak templomuk és kolostoruk építőjében a nagy királyra, hanem arra is törekedtek, hogy annak utolsó rendelkezése tiszteletben tartassék s ezért a pápánál panaszt emeltek. A pápa a ferenceseknek adott igazat és az érsek kénytelen volt a koporsókat visszaadni. így kerültek vissza a királyi hamvak az eredetileg kijelölt helyre.

3 Érdekes megemlíteni, hogy sokáig élt Esztergomban egy olyan legenda, amely szerint a ferencesek akkor, amikor a királyi tetemeket visszaszállították, azokat eredeti ruházatukból kivetkőztették és szerzetes ruhákban helyezték nyugalomra azért, mert attól tartottak, hogy az elszállítás megismétlődhetik. Ennek a mesének nem lehet hitelt adni nemcsak azért, mert azt egykorú írott emlék nem támogatja, hanem azért sem, mivel a ferenceseknek akkor olyan befolyásuk volt Rómában, hogy az eset megismétlődésétől tartaniuk nem kellett. IV. Béla uralkodására visszatérve, megemlítjük, hogy neki pártoskodásra hajlamos István fia sok keserűséget okozott és Béla fiának megkoronáztatása annyiban súlyosbította helyzetét, mert ettől fogva két királyi udvartartás, két egymással versenyző hatalom akart érvényesülni s habár apa és fiú nem kerültek egymással ellenséges viszonyba, tekintélyük erősítése érdekében arra törekedtek, hogy híveik számát birtokadományozásokkal növeljék s egyúttal elnézzék, hogy a Csákok, Amadék, Borsák, Németújváriak, Brebiriek, Aporok stb. elhatalmasodjanak és az uralkodóktól független életet igyekezzenek folytatni. IV. Béla megüresedett trónját életben maradt fia: István (e néven V-ik) elfoglalván (1271), nemcsak az elhatalmasodott oligarchák hallatlan visszaéléseivel találta magát szemben, hanem kénytelen volt háborút indítani II. Ottokár ellen is. IV. Béla ugyanis a vele szemben galádul viselkedett Babenbergi Frigyes eleste után (1246) megnyugodott abban, hogy annak birtokait Ottokár és Béla egymás között megosszák, Ottokár azonban a birtokokat csakhamar elfoglalta. Az V. István által megindított Ottokár elleni hadjárat 1271-ben befejeztetett ugyan, de végleges megoldás a birtokokat illetőleg csak hét év múlva, Kun László alatt, 1278-ban következett be. A most említett hadjárat után V. István két irányban kívánt rendet teremteni és pedig a belügyek terén és a birtokviszonyokban. Ez utóbbi tekintetben egyedül arról tudunk, hogy a királyi udvarnokok birtokviszonyainak rendezésével Sixtus esztergomi kanonokot bízta meg s ugyanazon időben Fülöp érsek panaszára országos nyomozást indított a szökevény érseki konyhanagy, a pecsenyeforgató és egyéb szolgálattevők visszakísértetése végett, mert azok azért hagyták el az érseket, hogy kedvezőbb 1 A szt. Ferencrendiek kisebb rendje. 2 Lepold Antal dr. szerint a templom a mostani belvárosi plébánia templom és plébánia telkén volt. Más felfogás szerint nem lehetett másutt, mint azon a háromszögű téren, amely az érseki palota és a zárda között fekszik, mert IV. Béla a tatárjárás után a romokban heverő város sík területén templomot anélkül,, hogy azt későbbi támadásoknak ki ne tegye, nem építhetett. Különben is a kérdéses tér alatt sírbolt van. 3 Pauler Gy. i. m. 363. 1. 63