Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

működnek. 189 tanulója van az intézetnek. Hazafias ünnepélyeket külön önképzőköre, cserkészcsapata és sportszakosztálya tartja. Igazgatója: Kamarás Géza, tanári kara: Császár László, Kamarásné Bacsa Lujza, Pásztor Mária, Vékony Mária, Kalicza Teréz és Fodor Erzsébet. Az áll. segélyezett községi óvodát a község alapította 1908-ban, két teremmel. Alapítása óta óvónője: Balogh Béláné szül. Kováts Mária. 73 növendéke van. Kulturális intézményei: 4 könyvtár, és pedig: a Ménesintézeti Casino-, a Faluszövetség-, a Kereskedő-Egyesület Könyvtára és a Népművelési Könyvtár. Egvesületei: a Ménesintézeti Casino, a Gazdakör, a Kisbéri Dalegylet, a Kereskedő és Iparosifjak Köre, a Kat. Ifjúsági Kör és a Polgári Lövészegyesület, továbbá a Kisbér és Vidéke Kereskedők Egyesülete, amely jelenleg szünetel. A'akult 1829-ben, első elnöke: néhai Haftl Gyula volt, alelnöke: Eislitzer Béla bőrkereskedő és szikvízgyáros, aki az egyesület ügyeit in'.ézi. A 80 tagból álló egyesület átadta könyvtárát a helybeli Kereskedő- és Iparosifjak Egyesületének. A községben lakik 1 kör-, 4 magánorvos és 2 szülésznő. Gyógyszertár, egészségház van helyben. A szegényellátás az Egri Norma szerint történik. A legközelebbi kórház Győrben van (38 km). A m. kir. állami ménesbirtok parkjában elterülő tavon modern strandfürdőt rendeztek be. Kisbér község egészségügye általában kielégítő, főleg az utóbbi időben, amit leginkább az orvosok lelkiismeretes munkájának lehet köszönni, valamint a tüdőbeteg-gondozónak, Stefániának és a Zöld Keresztnek. Kisigmánd. Nagyközség a Concó patak mellett, a gesztesi járásban. Hozzátartozik: Pusztsszentmihály és Uj-puszta. Területe két egymással össze nem függő részből áll. A Nagyigmándtól északra eső rész a község eredeti határa, míg az áltól délre eső rész a török hódoltság alatt elpusztult Szentmihály helységnek volt a határa, melyet Kisigmánd földesurai szereztek meg. Valószínűleg a római korban már lakott hely. Határában ugyanis több, a kisigmándi gyógyvizet magasztaló római feliratot találtak, ami e fePevést igazolni látszik. A honfoglalás után Vigman (Ogman) vezérnek jutott e vidék nagyrésze. A két Igmánd első birtokosától vette nevét. 1291-ben találunk első okleveles említésére, terra nobilium de Wygman alakban, az igmándi nemesek tulajdonában. 1309-ben villa Bygman, 1453-ban possesio Kis-Vigman néven fordul elő. Ez utóbbi évben Zichy Lukács bírja, de ugyanekkor V. László Rozgonyi Jánosnak, Rajnáidnak és Oszvátnak adományozza. Nem sokkal ezután Both András szerez birtokrészt Kisigmándon, az ő részébe azonban 1511-ben Tamás esztergomi érseket iktatják be. Kisigmánd 1541-ben még 3 portával szerepelt az adólajstromban, de 1543-ban már elpusztult és csak a következő század végén kelt új életre nemes községként. A nemes közbirtokosság a bajnai Bothok utódaiból állt, akik egy család kivételével (Ghyczy) reformátusok voPak. Ref. egyháza 1800-ban alakult. Templomuk a 18. sz. közepén épülhetett. Minthogy curiális helység volt, népessége lassan fejlődött s a 19. század elején már csak mint Nagyigmándhoz tartozó puszta szerepel. Az 1839. évi tagosítás után némely lakos birtokrésze egész Szentmihálypusztáig jutott ki, úgy hogy e két puszta így összeépült. 1848 után Kisigmándhoz csatoltatott Szentmihály, ekként határa megnövekedve, népessége is emelkedett. 1851-ben Esztergom megyéhez számították, de 1854-ben újra Komáromban szerepel. Nagyközséggé 1926-ban szerveztetett át. A hozzátartozó Pusztaszentmihály tulajdonképpen hét pusztából áll: a Buday-, Balogh-, Csejthey-, Ghyczy-, Milkovics-, Szarka567