Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

lakott helyét, várost és falut, felégetett a tatárcsorda és amíg az egészséges és munkabírókat rabszíjra fűzte, addig a gyengéket leöldöste. Aki tudott, elmenekült, s megvívhatlan várakban, megközelíthetlen mocsarak szigetein és őserdők mélyén mentette életét. Menekült a király is, aki 1241 elején Esztergomból az új érsekkel: Mátyással együtt Budára tette át székhelyét. 1242-ben Esztergom városa is elpusztult s egyedül a kővár maradt meg. Erről a pusztulásról részletesen a város történetét tárgyaló fejezetünkben fogunk emlékezni. Tudjuk, hogy a tatárok korántsem álltak volna meg országunk területén s bizonyára Európának nyugati országait is hasonló sorsra juttatták volna, hogyha főkánjuknak: Ogatájnak halála be nem következik és a tatárcsordát vezető Batu kánnak nem lett volna sietős az utódlásért 1242-ben visszafordulni. A Dalmáciából hazatért IV. Bélának

1 első feladata volt, hogy a megmenekült nép létfeltételeit biztosítsa, mivégből külföldről hozatott lábas jószágot és vetőmagvakat, majd az ország védelmét szervezte és nemcsak várakat építtetett, hanem megengedte a főuraknak is, hogy várakat építhessenek s minthogy az oligarchák visszaéléseit már trónörökös korából ismerte, arra törekedett, hogy azokkal szemben a jövőben a nemesített várjobbágyokban és a kiváltságokban részesített városi polgárokban nyerjen erős támaszt. IV. Béla figyelme mindenre kiterjedt és főbb intézkedései közül különösen kiemelkedik a várrendszernek olyatén megszüntetése, hogy a várföldeket hűbéri kötelezettséggel adományozta el. Különben a törvénykezés rendezésére is gondja volt s alatta megalakul az első vármegyei törvényszék. Az ország benépesítése is foglalkoztatta és nemcsak a visszatért kunokat telepítette le (1239-ben) az Alföldön, hanem külföldről is nagyszámú telepesekkel népesítette be az elhagyatott falvakat, városokat és területeket.

2 Esztergom vármegye történetéhez tartozik, hogy a király visszatérte után a pápa a Mátyás érsek hősi halálával megüresedett érseki széket az egyidejűleg bíborossá kinevezett Báncza Istvánnal töltötte be annak dacára, hogy IV. Béla Benedek kalocsai érsek kinevezéséhez ragaszkodott és akit az esztergomi káptalan is jelöltjének nyilvánított. Emiatt élénk jegyzékváltás keletkezett a pápai udvar és a király között és a tárgyalások eredménye az lett, hogy IV. Ince pápa Benedeket helyezte az esztergomi érseki székbe, kötelezvén őt, hogy Bánczának az érsekség terhére évi 300 márka járadékot szolgáltasson ki. IV. Béla király uralkodásának idejéből nevezetes az a gyűlés, amelyet az ország nemesei 1267-ben Esztergomban hívtak össze. A gyűlés azt kívánta a királytól, hogy amennyiben az aranybullának több rendelkezése nem tartatott tiszteletben, azokban a kiváltságokban, amelyek a nemesek részére szt. István által biztosíttattak, erősítse meg őket. IV. Béla és fia — a későbbi V. István — méltányolták a kívánságot és az aranybulla kiegészítése tíz pontban meg is történt s ugyanakkor az igazolt jogosultak részére addigi jogaik elismerése mellett új kiváltságlevelek adattak ki. IV. Bélának figyermekei közül István sok gondot okozott, míg Béla nevű fia hűséges ragaszkodásával szívéhez nőtt annyira, hogy azt meg is koronáztatta, azonban beléje helyezett reményeit elhervasztotta a fiúnak 1269-ben vá1 A király a János lovagok és a Brebiri nemesek által kísérve jött haza. Pauler Qy. i. m. I. 232. 1., Millennium Tört. II. 498. 1. 2 A krónikaíró szerint Kötöny nevű fejedelem telepitett kunjai 40.000 családot alkottak. Külföldiek telepítésével különben már korábban is találkozunk. így II. Géza korában német és szász települők jöttek s egyébként különböző időkben olaszok, franciák, spanyolok, keletről pedig jászok és kunok. 62