Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

van az ú. n. Királykút nevű forrás, mellette egy kápolnaszerü épület, melyben kényelmes ülőhelyek vannak kőből kifaragva. Itt szokott pihenni — a hagyomány szerint — vadászat közben Mátyás király. A falu a török hódoltság első évtizedeiben még lakott hely volt. 1552-ben a török defterek 4 házat mutatnak ki Zeregen. Ezután 1662-ig nem találkozunk nevével, valószínűleg pusztán, vagy csak 1—2 házból állott. 1662-ben települt újra. Először ref. felekezetű magyarok szállották meg, kik Hont megye Ágó nevű községéből származtak. Később r. katolikusok jöttek Imely községből. Sokáig Imely-nek nevezték a falu azon részét, ahova az imelyiek telepedtek. Az új község nem pontosan a réginek a helyén épült, hanem attól kissé távolabb. A régi Héreg v. Kéreg a mai Faluhely dűlőn állott, ahol épületmaradványok még ma is láthatók. A szájhagyomány sokáig megtartotta, hogy a falut a tatárok pusztították el (a hódoltság alatt). A megtelepedéssel egyidőben keletkezett ref. anyaegyház működése 1716—1787 között szünetelt, mert a vármegye prédikátorukat elűzte (nem lévén articularis hely, azaz az 1681. évi soproni országgyűlés által nem engedélyeztetett) és ez idő alatt nem is engedett másikat hozatni. Az egyház működését csak a türelmi rendelet megjelenése után 1787-ben kezdhette meg újra. Addig a ref. hívők is a r. kat. templomba jártak és ott is keresztelték őket Régi templomuk (valószínűleg sövényből készült) ez idő alatt elpusztult és ugyancsak 1787-ben építettek maguknak új Istenházát. A r. kat. templom még 1737-ben épült. 1849-ben a község lakossága tüntetően kimutatta érzelmeit az osztrákok ellen, amennyiben egy osztrák őrjáratra formálisan tüzelni kezdett. Ezért az osztrákok büntetésből fel akarták perzselni az egész falut. Csak a plébános hosszas könyörgésére állottak el szándékuktól, de a bíró házát mégis felgyújtották és félig lerombolták. A nép gabonatermeléssel, szőlőműveléssel foglalkozott, azonkívül nagykiterjedésű erdei és az érsekség közeli tardosi márvány- és kőbányái is nyújtottak némi jövedelmet. A világháborúban 105 lakosa vett részt, 35-en haltak hősi halált a hazáért. A község lakossága 1358 lélek — 627 férfi és 731 nő, — akik mind magyar anyanyelvűek. Egyházilag 917 lélek r. kat., 2 g. kat., 435 ref., 3 ág. ev., 1 izr. hívő. Házainak száma 308. A község területe 4713 k. hold, melyből 1890 k. hold szántó, 205 hold rét, 11 hold szőlő, 205 hold legelő, 2187 hold erdő, 18 hold nádas, 134 hold terméketlen. E területen 1 1000 holdon felüli nagybirtok, herceg Hohenlohe-Langenburg Lajos tornyópusztai uradalma, 3 középbirtok, 7 kisbirtok és 370 törpebirtok van. Kereskedelmét 6 szatócsüzlet, a kisipart 4 kovács-, 2 asztalos-, 2 bognárés 1 bádogosmester képviseli. Állandó piaca Tatán szerdán és szombaton, Felsőgallán pénteken és vasárnap van. Hitelszövetkezete a héregi községi Hitelszövetkezet, mint az O. K. H. tagja, 1926-ban alakult meg másodízben, miután 35 évi működés után 1920-ban megszűnt. Alapítói voltak: Bölcsek Rezső, Szabó István és Tóth Kálmán tanító. Ma a szövetkezet 335 üzletrésszel és 148 taggal rendelkezik, ami igen szép fejlődésnek mondható, mert a megalakulás idején 80 darab üzletrész képezte üzletrész-tőkéjét. A szövetkezet vezetésében részt vesznek: Vesztergomi Béla főjegyző, mint elnök és közp. igazgató, Bölcsek Rezső, mint könyvelő, Kis Gábor pénztáros, Hunyady Lajos, Szabó István, Imely Károly, Végh Ferenc ig. tagok, továbbá a négytagú felügyelőbizottság, Molnár Kálmán plébános elnöklésével. A község fontos kereskedelmi szerve a Héregi Hangya fogy. és értékesítő szövetkezet, 1918-ban alakult, amikor is 725 darab üzletrészt jegyzett a szövetkezet 291 tagja. A helyi lakosság olcsó és jó áruval való ellátásán kívül a 557