Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ken kell keresni Caesarea nevű római telepet, de hogy ez a mai Császár község területén feküdt volna és a község neve is innét eredt volna, nincs kimutatva. Első okleveles említése 1416-ból származik, amelyben Mihály nevü papjáról van szó. Tehát akkor már régen megült község lehetett, ha egyháza és plébánosa is volt. 1419-ben Chazar, Chazaar néven fordul elö, birtokosai a Héderváriak és több köznemes. 1529-ben elpusztult Makkod, akkor még népes helységgel együtt. 1622-ig pusztán állott, amikor ref. vallású magyar jobbágyok ülték meg, akik mindjárt anyaegyházat is alapítottak. Hogy mikor építették első egyházukat, nem tudni, valószínűleg még e század közepén, bizonyára nem szilárd anyagból. A mai templomuk 1784-ben épült. A 16. században a Bakith család a földesura, az Esterházy család 1690 táján szerezte meg. A 18. század elején mind több és több kat. jobbágy család telepedett le a községben, számukra a földesúr 1724-ben plébániát állított fel. 1772-ben épült templomát Dorfmeister értékes freskói díszítik. Császár mellett támadták meg a kurucok Vak Bottyán vezérlete alatt 1700 decemberében a császári hadakat, több mint 500 főnyi veszteséget okozva a császáriaknak. 1809-ben sokat szenvedett a lakosság a francia megszállók csapataitól is. A 19. és 20. századok ezután következő évei alatt a község szépen fejlődött, úgy gazdaság, mint népesség tekintetében. A lakosság fő jövedelmi forrása az állattenyésztés, kender- és gyümölcstermelés volt. A nagyobbmérvű szarvasmarhatenyésztés a lótenyésztést teljesen háttérbe szorította. Gyümölcstermelés terén az őszibarackkal értek el kiváló eredményeket. A világháborúban a község lakossága igen szép számban vett részt (280). Az elesett hősök száma 90-re tehető. Emléküknek az 1929-ben felállított szép szoborművel áldozott a község közönsége. Császár határában a középkorban több helység feküdt, amelyek a török világban elpusztultak. Ilyen volt Makk falu, melyről 1368-tól találunk említést. Nevét a mai Makk puszta tartotta fenn. Apostag nevü erdőrészben ma is láthatók egy ismeretlen elpusztult falu romjai. A községet 2430 lélek lakja, akik valamennyien magyarok. Közülük 893 lakos a r. kath., 1460 a ref., 60 az ág. ev. és 15 az izr. felekezet hívei. A ref. és rk. vallásúak anyaegyházat alkotnak. Foglalkozásra nézve 80%-ban őstermelők, 15% iparosok, ugyanannyiban bérmunkások, 8 család kereskedő, 2 tisztviselő és 9 nyugdíjas. A falu határa kiterjedt, 11.786 k. hold. (5029 k. hold szántó, 649 h. rét, 458 a szőlő, 1173 h. legelő, 4196 h. erdő és 272 h. terméketlen terület.) E nagy határból 5734 holdat gróf Esterházy Móric, 114 holdat a császári gazdaközönség bír. Egyébként a szántók nagyrésze kisbirtokosok kezén van, mert az Esterházy uradalom jelentékeny része erdőgazdaság. A domináló birtoktípus a kisbirtok, átlagos 6 k. hold terjedelemmel, számuk kb. 400-ra tehető. Az állattenyésztés fejlesztésére alakult a volt úrbéres gazdák legeltetési társulata. 1937-ben 270 ló, 1053 szarvasmarha, 1129 sertés és 860 juh volt nyilvántartva a községben. Három nagyobb ipartelep van Császáron: a Községi Téglaégető, a Községi Vízimalom és a Lövenstein-féle gőzmalom. Kisipari üzemeinek száma 60. Öt vegyeskereskedés látja el a lakosság mindennapi szükségletét. Hitelintézete a Császári Hitelszövetkezet az O. K. H. kötelékében, melyet Szakáll Rezső ny. főjegyző alapított 1904-ben. Célja a környékbeli gazdatársadalom megsegítése, kölcsönök folyósítása által. Tagok száma 240, üzletrésztőkéje 10.680 P. Ügyvezetője és elnöke Szakái Rezső, Tóth Sándor ref. lelkész pedig a felügy. biz. elnöke. A Hitelszövetkezet a Kultúrház helyiségében működik. A lakosság hetenként Kisbérre piacoz. Helyben a község évente kétszer tart kirakodó- és állatvásárt. 542