Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

láltatnak. A szükséges mozgásra egész évben nagy súlyt helyeznek s az erre alkalmas terület úgy télen, mint nyáron biztosítva van. A telivér fedezőmének száma öt és pedig az 1931-ben eredeti hazájából importált Kuhaylan-Zaid, az 1930-ban Angliából hozatott Ajeeb, a Bábolnán nevelkedett Mersuch II., a Siglavy-Bagdady IV. és a Koheilan VIII. Arabs fajú fedező mén a Gazai II., O-Bajan VII., Koheilan VII., Shagya XXV. és Shagya XXVI. A tenyészállatokról a parancsnokság a legrégibb időkig visszamenőleg pontos törzskönyvet vezet. Tervbe van véve, hogy 1926-tól kezdve a ménes arabs felivérjei a nyilvános angol „Studbook"-ba is bevezettessenek. A Bábolnán született csikók bőrébe belesütik a ménes ismertető jegyeit, a telivéreknél a bal-, a félvéreknél a jobboldalon a zablya helye alatt. Ellenkező oldalon pedig az atyja származási számát és alatta a csikó számát. A ménesbe beosztott fiatal kancákra ezen kívül még a törzskönyvszámot is rásütik. A csikók nyáron legelőn vannak, télen istállóban, de akkor is nappal az istálló előtt levő kifutóban. A tenyésztésre kiválasztott három éves csikókat részben belovagolják, részben befogják, négy éves korukig kipróbálják és csak ezután osztják a ménesbe. A tenyésztésre nem alkalmas fiatal csődöröket kasztrálják, a tenyésztésre alkalmasakat pedig három éves korukban a ménekhez osztják be. A fölösszámú, tenyésztésre nem alkalmas állatokat évente megtartott aukción adják el magánosoknak. Az 1900. évi párisi világkiállításon O-Bajan IV. arabs telivér kanca arany — Shagya X. arabs fajta kanca pedig ezüst éremmel volt kitüntetve. Arabs vérű lovak mellett lippizaiakat is nevel a bábolnai ménesparancsnokság, Magyarország hegyes-dombos vidékei számára. A lippizaiak az 1875-ben Fogarason berendezett állami ménesből valók s mezőhegyesi lippizai tenyészállatoktól származnak. 1913-ban egyidőre Bábolnán ihelyezték el a fogarasi állományt, innét 1917-ben Aranyosgyéresre, ahonnét 1918-ban ismét Bábolnára kerültek. Az eredeti Favory, Couversano, Maestoso, Neapolitano és Pluto családokon kívül a mezőhegyesi tartózkodás alkalmával hatodik család csatoltatott az erdélyi-lippizai keresztezésből származó Incitato-val. A tenyészállomány 60 kanca és 5 mén. A lippizaiakra is rásütik a ménes megfelelő jegyét, ellenkező oldalra az atyja nevének kezdőbetűjét és számát, mellette az anya faj-jelzése és a csikó száma. A csikók nevelése ugyanazon elvek szerint történik, mint az arabsoknál. A lippizaiak tetszetős hintólovak, jó futók, s úgy kettesben, mint négyesben díszfogatokban használják. 1931-ben négy lippizai kanca nyerte a német Marathoni-versenyt (Bad—Ems—Aachen). A bábolnai ménestelep Kisbérrel együtt vezető szerepet tölt be lótenyésztésünk irányításában a legjobb eredménnyel. A magyar lótenyésztés egész Európában elismerten mintaszerű, lóállományuk pedig oly kitűnő, hogy szívesen importálják a magyar lovakat Oroszországba, Törökországba, egész KeletEurópába, nemcsak igásállatnak, hanem tenyésztés céljaira is. A bábolnai ménes ma idegenforgalmi szempontból is nagy jelentőséggel bír. Az egész bábolnai kincstári birtok úgy állattenyésztési, mint termelési szempontból mintagazdaság, amely mezőgazdaságunk haladását főleg a kísérletek által nagyban előmozdítja. A birtok a kiegyezés után a ménessel együtt 1869 január 1-én a m. kir. kincstár kezelésébe és pedig az akkori Ipar-Kereskedelmi és Földművelésügyi Minisztérium fenhatóságába adatott át. A földek nagyrésze ekkor mocsaras legelőkből állott és aránylag kis terület volt művelés alatt. Ez időponttól kezdődik a pusztán az okszerű gazdálkodás. A vizeket, mocsarakat nagy költséggel lecsapolták, a földeket rendes mezőgazdasági művelés alá vették, erdőket és remizeket létesítettek. Rendes vető- és üzemterv készült és számos, később 34» 531-