Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene
pig tartó vadászattal is szórakoztak. A király a kereszteseket sem akarta üres tarisznyával tovább engedni és ezért részükre két teli magtárnyi lisztet adományozott. A liszt elhordása közben szerencsétlenség is történt, mert három keresztes vitéz elsüllyedt a lisztben s ott fulladt. 1 Esztergom történetéhez tartozik az is, hogy a keresztesek elvonulása után nem sok időre a várban tüz támadt és annak nemcsak az értékes épületek estek áldozatul, hanem a főtemplom is, amelyet 1195-ben Jób érsek újíttatott meg. 2 A király még megérte a helyreállított székesegyháznak fényes ünnepségek között történt felavatását, azonban rövid idővel azután, 1196 ápr. 23-án, elhalálozott s helyébe idősebb fia: Imre ült a trónra. Udvarát ő is Esztergomban tartotta. Uralkodása küzdelemteljes volt, mert öccse: Endre ellene azon a pénzen, amelyet neki atyja egy keresztes hadjárat indítására hagyott, pártot szervezett. A két testvér között a háborúság tartamát az a körülmény hosszabbította, hogy pártjaikat csak úgy tudták maguk mellett tartani, hogyha azok tagjait jutalmazták. Imre ugyan igyekezett öccsét Szlavónia átengedésével leszerelni, át is adta annak ezt a tartományt, de Endre mégsem nyugodott s haddal tört Imre ellen, aki ekkor abban a reményben, hogy pártját erősíti, a királyi javakat és várakat osztogatta el. Ekkor a pápa kezdeményezésére békét kötött a két testvér, azonban ez sem volt tartós, mert Endre ismét lázadást szított, mire a király elfogatta s előbb Kene várában, később Esztergomban tartotta fogságban. 3 Imrének ezután az Ugrón érsek halálával megüresedett érseki szék betöltésének kérdése okozott újabb gondot. A választás János kalocsai érsekre esett, de annak Kalán pécsi, Boleszló váci, Kalanda veszprémi és János nyitrai püspökök ellenmondottak. A király azonban napirendre tért a tiltakozás felett s eme magatartása az egyháznagyok elégületlenkedésére adott okot. A küzdelmekben testileg megtört király időközben betegeskedni kezdett és érezve közeli végét, visszalépett az uralkodástól és utódjául fiát, Lászlót jelölvén, azt 1204 aug. 26-án meg is koronázták, míg a kegyelmet nyert Endre, Imre korábbi rendelkezése folytán a kiskorú király gyámja és e minőségben az ország kormányzója lett. A koronázási ünnepség után alig egy hónapra Imre Esztergomban meghalt. 4 Az elmúlásban fia a következő évben követte. (1205 Bécs.) Utána Endre elérte célját s fejére tették a koronát, amelynek viselése nehéz gondokban telt el. Endre trónralépte után dőlt csak el az Imre idejében betöltött érseki szék ügye. III. Ince pápa ugyanis János választását 1205 végével jóváhagyván, annak Esztergomba való áthelyezkedése végérvényessé vált. Ezzel a ténnyel új bonyodalmak jártak. Endre ugyanis anélkül, hogy előzetesen kieszközölte volna a pápa hozzájárulását, az üres kalocsai székre sógorát: 5 Bertholdot nevezte ki s négy évig tartott, amíg ehhez a pápának utólagos jóváhagyását elnyerhette. Időközben azonban más baj is támadt. Berthold ugyanis arra törekedett, hogy az esztergomi érsektől függetlenül gyakorolhassa jogait, azonban ez a szándéka az esztergomi káptalan tiltakozásán hajótörést szenvedett. Végzetessé vált Gertrúd királyné hatalmaskodó magatartása és idegenszeretete is annyira, hogy — amennyiben nem hajlott az intelmekre — életére törtek és el is oltották életének fáklyáját. Az ellene Bánk bán nádor, Simon (Bánk veje) és Péter ispán által szervezett összeesküvés cselekménye a pilisi hegyekben folyt le mégpedig körülbelül az egy1 Millennium Története II. 329-^331. 1. 2 Pauler Gy. i. m. II. 15. 1. 8 Pauler Gy. i. m. II. 43. 1. 4 Pauler Gy. i. m. II. 47. 1. 8 Endre felesége meráni Gertrúd, ennek testvére pedig Berthold volt. 59