Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

nek táborozást és tiszti gyűlést. Elnök: dr. Dabis Antal közs. orvos, vezető tisztje: Fieber Alfréd cukorgyári üzemvezető, alelnök: Kelemen Béla ref. lelkész, társelnök: vitéz Pálfy Károly gazdálkodó. Országos elnöki tanács tagja: vitéz Nagy Vince, vármegyei elnöki tanács tagjai: vitéz Bokréta József, vitéz Kővári István és Cseke Lajos, titkárok: Fischer Ferenc cukorgyári adjunktus és Kiss György, pénztáros: Tóth József, számvizsgáló biz. elnöke: Borvendég Ernő. Int. biz. elnöke: Schmelka Leó. Az egészségügy szolgálatában 1 községi és 1 magánorvos, 1 egészségügyi védőnő, 3 oki. szülésznő áll. A legközelebbi kórház Győrben van, 36 kilométerre, a gyógyszertár helyben van, amely „Szentlélek" elnevezést viseli és 1872-ben alakult és jelenlegi tulajdonosa: Galambos Kálmán oki. gyógyszerész, aki kb. 5—6 évvel ezelőtt teljesen, a kívánalmaknak megfelelően felszerelte, úgyannyira, hogy ma Ács községnek városi nívójú gyógyszertára van. Ivóvize jó, amit három artézi kút szolgáltat. A szegények ellátásáról is gondoskodik a község, szegényháza 8 személy befogadására alkalmas. Ászár. Nagyközség a gesztesi járásban, nagyobbára sík, kisebb részben dombos területen fekszik. Már a történelem előtti időben emberi település, amiről gazdag leletek tanúskodnak. Később a kelták és a rómaiak idejében is lakott hely, ez utóbbiaknak valószínűleg táborhelye is volt, mely körülményt az itt talált római katonai diploma is megerősíteni látszik. (E diploma később Londonba került.) Az első Árpádok alatt királyi birtok Azar, melyet 1394-ben a Kanizsaiak tulajdonában találunk. Az ő révükön került 1456-ban a Rozgonyiak birtokába Poss. Assar. Ez időben Fehér megyéhez számították, még előbb Veszprémhez s csak a török idők óta tartozik állandóan Komáromhoz. 1526-ban a pannonhalmi főapátság és Szolgagyőri György özvegye bírták. Mindjárt a mohácsi vész után elpusztult, és csak 1622-ben települt újra. A török defterekben Aszap néven van említve. Magyar földesura ez időben a Meszlényi család, majd később az Esterházyak kezére került a 18. század elején. Lakosai már a 17. század elején ref. vallásúak voltak, az ászári ref. pap is részt vett 1629-ben a körmendi zsinaton. A vallásüldözések alatt a ref. egyház megszűnt, s az elmenekült ref. lakosság helyére katolikusok települtek. 1787-ben állították helyre a reformátusok szünetelő anyaegyházukat s 1792-ben új templomot építettek. A róm. kat. plébánia 1803-ban szerveztetett, temploma még előbb, 1777-ben épült. Kevés számú evangélikus lakosa 1836-ban emelt magának templomot, leányegyháza akkor is — úgy mint ma is — a bakonyszombathelyi anyaegyházhoz tartozott. A 19. században szép fejlődésnek indult a község úgy népességi, mint gazdasági tekintetben, amihez az 1855-ben megtörtént első tagosítás is nagyban hozzájárult, továbbá, hogy a Kisbér-füzítöi Egyesült Gy. Rt. burgonyakeményítő-, szörp- és szőlőcukorgyárat alapított, mely akkoriban a Monarchia ilynemű gyárai között a legnagyobb volt. A gyártelep ma a hozzátartozó tisztviselői épületekkel együtt kb. 12 hold területen fekszik. Üzeme az őszi hónapokban, idényszerűen bonyolódik le. Nyersanyaga a burgonya, amelyből keményítőt, keményítőszörpöt, szőlőcukrot, dextrint és egyéb ragasztóanyagokat állít elő. Foglalkozik ezenkívül textil és bőripari segédanyagok előállításával is, mely ágat nemrég vette fel tevékenységi körébe. A gyár 1890 óta mint részvénytársaság üzemét megszakítás nékül folytatja és a környék lakosságának jelentékeny része köszönheti kenyerét a gyárnak. Teljes üzemében kb. 200 embert foglalkoztat és a környék mezőgazdáinak is nagy értékesítési könnyebbséget jelent, hogy burgonyájukat minden fuvar 525